Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A vizsgálat áttekintése - 2. Nyelvészeti és településtörténeti tanulságok

jelentkezik zárt é'-zés, mint másutt (pl. béjjebb, beviszem). — 2. Van egy-két példa a palócos ű: ő, ú:ó és é: e megfelelésre is (pl. gyűrő, tő; ocsó; nyel 'nyél'). — 3. Hangsúlytalan helyzetben a t tárgyrag előtt o használatos az a helyett (pl. dérékadot). — 4. Az illabiális z-zés és z'-zés kissé gyakoribb, mint más kutatópontokon (pl. firísz). — 5. A palatális íy-zés és gy-zés is viszonylag gyakori (pl. gyinnye, szeretyi). — Ezen hangtani egyezések mellett — amint már bemutattam — Kisnémedi és Pilismarót népnyelvében bizonyos eltérések a szókészletben is vannak. Ezek — némely hang- és alaktani sajátsággal együtt — a kisnémedi és a pilismaród tájszólás különbözőségét, más nyelvjárástípushoz való tartozását jelzik, a kisnémediét a déli palóchoz, a pilismarótiét az észak-dunai nyelvjárástípushoz (MMNyjR. 348, 356). Az említett terület délkeleti részén — néhány közös vonás miatt — Bugyi, Gyón, Makád és Kunszentmiklós nyelvjárása alkot egy tömböt. Ezek a közös sajátságok a következők: — 1. A palatális ny-ezés itt a leggyengébb fokú. — 2. A főnévi igenévképző a többi kutatóponttól eltérően itt -ni hangalakú. — 3. Gyakoriak a taníjja típusú igealakok. — Az itt felsorolt rokon vonások mellett vannak azonban igen lényeges különbségek is: — 1. Kunszentmiklós és Makád erősen független ö-ző, Bugyi és Gyón nyelvjárása viszont illabiális é-ző, az ö-zés foka alig erősebb a köznyelvinél. — 2. Az /, r és j nyújtó hatása Kunszentmiklós és Makád tájszólásában nagymértékű, Bugyi és Gyón népnyelvében ezzel szemben nem számottevő. — 3. Az apalatális /-ezés Bugyi és Gyón nyelvjárásában valamivel kisebb fokú, mint Kunszentmiklóson és Makádon. — Ezen eltérő sajátságok alapján joggal sorolta IMRE SAMU Kunszentmiklós és Makád tájszólását a kiskunsági nyelvjáráshoz, Bugyi és Gyón tájnyelvét pedig a Budapest környéki nyelvjárástípushoz (MMNyjR. 344—5, 360—1). Az Iszkaszentgyörgy—Seregélyes vonaltól délnyugatra eső kutatópontok tájszólásának a többitől elütő néhány vonása a Balaton vidéki nyelvjárástípuséval egyezik meg. Ezek a következők: — 1. Némely főnév toldalékolásában a v-s tőváltozat mellett y'-s megoldás is előfordul (pl. fiijet, küjet). — 2. Változatként ikes ragozású igealakok is fölbukkannak (pl. alugyon ~ alugyék). — 3. Néhány v tövű igének n-es tőváltozata is él (pl. lün, mékhín). — 4. Van egy-két olyan tájszó, amely csak itt használatos (pl. buckó ~ csutabuckó, üszék ~ üszékcsuta). A Duna vonalától nyugatra eső kutatópontokon több olyan dunántúli nyelvjárási jelenség is megfigyelhető, amelynek határa itt húzható meg. A lefolytatott vizsgálat alapján a következő jelenséghatárok rajzolódnak ki: — 1. A mássalhangzó utáni/ helyén föllépő explozív íy-zés és gy-zés Dad—Csákberény—Sukoró községektől délre jelentkezik (pl. rakty, nyomgyuk stb.). — 2. A -dos, -des, -dös helyett ugyancsak Dad—Csákberény—Sukoró vonalától délre gyakorító szerepben a -d és -doz, -dez, -döz képző használatos. — 3. Az rl hangkapcsolat