Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek
Aj A szótövek között — mind az ige-, mind pedig a névszótövek esetében — találunk néhány példát a kisebb-nagyobb különbséget mutató tőváltozatokra. Az igetövek közül például a gyón ige az 594. térképlapon a következő megoszlásban használatos az egyes kutatópontokon: 1. gyupnik; 2., 4. és 7. gyón; 5. gyovon, gyon; 6. gyovonik, gyón; 9. gyovon, [gyón]; 10. gyónik; 12. gyó u n. Alsóittebe, Piros és Várdaróc anyagában nincs rá adat. A Bajsa, Péterréve és Temerin tájszólásában szereplő v-s tőalakok a palócos-jászos nyelvjárásokkal mutatnak rokonságot. Néhány, a köznyelvben v tövű igének egyes kutatópontokon 7-s, ritkábban /-es vagy n-es tőváltozata is fölbukkan, például az 583. térképlapon: 1. szüöj; 2. szün; 4. szil; 5. szül; 6. szól; 9. szól, <sző>; a 816. atlaszlapon: 1. lüöjök; 2. lüjök; a 818. térképlapon: 1. lüöj; 2. lün; 4. Itt; 5. lül, lúl; 6. lől; 9. löl; stb. Kót nyelvjárásában az eszik, iszik igének is j-s tőformája használatos: 797. iott, ijoi, ijott és 804. öjöi, öjött. Ugyancsak a kóti tájszólásban találunk példát a van ige ragozásában a gy-s tő melletti archaikus j-s változatra is: 786. vájok, < vagyok >. A névszótövek között például a bagoly főnév -/ tárgyragos és -k többesjeles formái jeleznek bizonyos fokú eltérést a vizsgált kutatópontokon. Az 1013. térképlapon a következő adatokat találjuk: 1. baguk; 2. bagök, bagók; 3., 5., 6. és 9. bagók; 4. bagók; 7. bágjok; 8., 1., 11. és 12. bagjok. Kót nyelvjárásában nagyon archaikus jelenségre, még a tővéghangzó meglétére is van példa: 1109. kertöbü és 1110. kertöbe. Nyelvtörténeti szempontból igen figyelemreméltó, hogy — ugyancsak a kóti nyelvjárásban — a vizes szóalak mellett vides változat is előfordul (az édes ~ édes, fizesse —fidesse típusú szóalakok összefüggésére 1. részletesebben MÉSZÖLY GEDEON fejtegetését: Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. Bp., 1956. 238—9). B) Az igeképzők közül főképpen a gyakorító képzők használatában találunk különbségeket, például a 909. térképlapon: 1. lököD, lögdös; 2. lököD; 3., 5., 8., 9. és 11. lögdös; 4. légdés; 6. lögdel, lögdös; 10. és 12. lügdös; a 910. atlaszlapon — Velika Piszanica nyelvjárásának fogdoZ adata kivételével — mindenütt fogdos igealak él; a 911. térképlapon: 1. kabdolupdik, kabdos; 2. kapkolódik, kapkoD; 3. és 10. kapkoD, kapkod; 5. kapkod; 5., 6., 9. és 12. kapkoD; 7. kabdos, k'ápk'oD': 8. és 11. kapkod. Említésre érdemes, hogy Velika Piszanica itteni adatai a dél-dunántúli nyelvjárásokkal mutatnak nagymértékű hasonlóságot. A főnévi igenévképző hangalakja a kutatópontok többségén -ni, néhány településen azonban -nyi, illetőleg -nya megoldású, sőt a kórógyi nyelvjárásban -nijá változata is él, például a 914. térképlapon: 1. és 9. kötnyi; 2., 3., 5., 6., 8., 10., 11. és 12. kötni; 4. kétni; 7. kötnijá, kötni; a 917. atlaszlapon: 1. innya; 2. és 5. innya, inni; 3.,4., 6., 8., 10., 11. és 12. inni; 7. innijá, inni; 9. inni, (innya); stb.
