Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

Az atlaszbeli adatokból azt állapíthatjuk meg, hogy a palatalizált -nyi és -nya megoldás Kót tájszólásában a leggyakoribb, a -ni melletti ritka változatként pedig Bajsa, Temerin és Velika Piszanica népnyelvében fordul elő. A határozói igenévképző v-je Bajsa, Kórógy, Kupuszina, Temerin és Várdaróc nyelvjárásában hasonul az ige végső mássalhangzójához, például a 919. térképlapon: 3. csukkal; 4. csukká, csukká; 5. csukka, csukká; 7. csukkál; és 9. csukka, csukva. A többi kutatóponton viszont a v viselkedése azonos a köznyelvivel. C) A tárgyas ragozásban Kórógy, Torontáltorda, Várdaróc és Velika Piszanica tájszólásában élnek a mondi, monditok, mondik típusú igealakok, például a 486. térképlapon: 1. szoptattya; 2., 3. és 10. szoptad; 4. szoptassa; 5., 6., 8., 9. és 12. szoptassa; 7. szoptat'i; 11. szoptassa, szoptattya; a832. atlaszlapon: 1., 5. és6. aggyátok; 2., 3. és 10. aditok: 4. ággyátok; 7. ádít'ok', ádífok; 8. 9., 11. és 12. aggyátok; stb. Az -ít képzős igék kijelentő és feltételes módú jelen idő egyes szám 3. személyében a t + j hangkapcsolat Bajsa, Péterréve és Torontáltorda tájszólásában általában hosszú77-ben realizálódik, például a 861. térképlapon: 5. taníja, taníja; 6. taníjja, taníccsa; a 862. atlaszlapon: 5. taníjá, tanícsa; 6. taníjja, taníccsa és 10. taníjja. A 793. térképlapon Kórógy és Velika Piszanica anyagában a felszólító mód jelen idő egyes szám 3. személyében változatként ikes ragozású igealakok is fölbukkannak: 2. alugyon, alugyék; és 7. aluggyon, áluggyék. A kóti nyelvjárásban a feltételes mód tárgyas ragozás egyes és többes szám 3. személyében -je, illetőleg -jik végződésű igealakok használatosak, például: 855. mondonájik 'mondanák'; 865. kötneje 'kötné' és 903. fövennijik 'felvennék'. D) Az egyszótagú, t-re végződő igék, valamint az eszik, iszik a múlt idő jelét néhány kutatóponton kötőhangzó nélkül veszik föl. Erre a jelenségre Kórógy, Péterréve és Temerin anyagában találunk egy-két szórványos adatot: a 797. és 804. térképlapon Kórógyról van rá példa (ii', it't' 'ivott' és ét' 'evett'), a 899. atlaszlapon pedig csak Péterréve és Temerin nyelvjárásában tűnik föl (ütte 'ütötte'). E) Az alaktani jelenségek sorába a jugoszláviai kutatópontokon a birtokos személyjelezésben találjuk a legnagyobb eltéréseket, ugyanis a köznyelvivel megegyező kétalakú -uk, -juk; -ük, -jük formák mellett a háromalakú -ok, -jok; -ék, -jék; -ök, -jök és az egyalakú -ik, -jik megoldás egyaránt előfordul, például az 1058. térképlapon: 1. és 3. fajik; 2., 4., 5., 6., 9., 10. és 12. fájuk; 7. f ápjik, fápjik; 8. fájok; 11. fájok, fájuk; az 1139. atlaszlapon: 1. szívik; 2. szüvik, szivük; 3. és 4. szívik; 5., 6., 9., 10. és 12. szívük; 7. szívik', szívik'; 8. szívek; 11. szívok, szívük; stb.