Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget
Szórványosan találunk példákat a kicsinyítő képzős szóalakokra (pl. borocska, kénye é rke). — 2. Felszínre került néhány palócos-jászos tájszó is (pl. dikó~ gyikó 'szalmából font heverő', masina 'gyufa',pampuska 'fánk' és zurgyik ~ zurcik 'kemencesut'). — 3. Gyerekijesztő szóként a drónos, mumus és ördög mellett a markaláb és a mó u kár is használatos. A történeti források szerint Nagyiván lakossága egy Heves megye déli részén található faluból, Boconádról települt a XVIII. század közepén. Soós IMRE egyik munkájában a következőket olvashatjuk erről: „1754-ben Szép Izsák nevű boconádi jobbágy ösztönzésére 11 boconádi jobbágy a káptalan engedélyével átköltözött Nagyiván pusztára, és azt véglegesen benépesítette" (Heves megye benépesülése a török hódoltság után. Eger, 1955. 45). A nagyiváni nyelvjárásnak a MNyA. anyaga és saját gyűjtésem alapján már kifejtett sajátságai lényegében alátámasztják a Soós IMRE által feltárt történeti adatot, vagyis azt, hogy Nagyiván tájszólása genetikusan összefügg a boconádi nyelvjárással. Boconád ugyan nem kutatópont a nagy atlaszban, az ottani terepmunka tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy a nagyiváni és a boconádi nyelvjárás sok vonásban megegyezik egymással. Ilyen nagyfokú hasonlóságról tanúskodó jelenségek pl. a következők: — 1. A zárt z'-zés viszonylag gyenge fokú. — 2. Előfordulnak a nehéz, szeker-íéle, szóalakok. — 3. A meg igekötő g-je teljesen hasonul az ige szókezdő mássalhangzójához (pl. ménnéz, méttud). — 4. Szórványos palatális gy-zés, íy-zés jellemző. — 5. A k többesjelet követő t tárgyrag előtt zártabb magánhangzó jelentkezik (pl. lepödőköt, rojtosokot). — 6. Élnek a süttem 'sütöttem', vettem 'vetettem' típusú rövid igealakok. — Akad azonban néhány eltérés is. Boconádról pl. van adat az ossó 'orsó'-féle teljes hasonulásra, és itt a főnévi igenévképző -nyi megoldása is valamivel gyakoribb (pl. dolgoznyi, vetnyi), Nagyiván nyelvjárásában pedig a kettőshangzók fordulnak elő gyakrabban. A nagyiváni tájszólás néhány sajátsága (pl. a záródó kettőshangzók megléte, az illabiális á-zás hiánya, a kertyik 'kertyük' típusú birtokos személyjelezés) viszont az Eger környéki nyelvjárástípussal mutat rokonságot (1. részletesebben MMNyjR. 359—60). Ezekkel a nyelvjárási jelenségekkel, illetőleg ezek nyelvföldrajzi vallomásával összecseng Soós IMRE azon megállapítása, amely szerint Egerszólátról is kerültek áttelepülők Nagyivánra (i. m. 34). A történeti dokumentumok és a nyelvjárási jelenségek eléggé egybehangzó vallomása szerint tehát Nagyiván megalapítói két, Egerhez viszonylag közel fekvő községből, Boconádról és Egerszólátról települtek.
