Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget

A kutatópont megnevezése ó:ú o :u a:o ő: ű(ü) ö: ü é: í é: i e:é Tarnabod 2 6 6 6 3 19 2 1 Erk 3 6 5 6 4 15 2 11 Tóalmás 6 13 8 7 3 31 2 13 Jászjákóhalma 6 8 8 9 4 30 2 11 Jászladány 5 4 7 20 2 79 2 10 Gomba 6 6 4 11 3 16 3 7 Tápiószentmárton 9 12 6 10 3 32 4 11 Tápiógyörgye 3 8 5 7 3 17 3 11 Cegléd 5 4 3 13 4 16 3 5 Tiszabábolna 4 3 2 6 3 6 1 18 Tiszacsege 5 3 4 24 2 85 1 28 Pély 3 4 7 22 3 85 2 7 Sarud 2 3 6 6 3 24 2 4 Nagyiván 2 5 6 6 3 13 2 7 Nagykörű 4 4 5 23 3 76 2 9 Abádszalók 2 2 3 16 3 48 2 10 Kenderes 3 2 2 17 3 50 2 9 Szerep 4 2 4 22 0 79 1 3 Balmazújváros 6 3 3 19 0 87 1 14 Hajdúszovát 7 2 1 15 0 57 1 8 A fenti táblázat adatai azt mutatják, hogy a zártabb magánhangzóknak a nyíltabbak helyén való előfordulása területileg általában nehezen különíthető el, ugyanis a példák száma és még inkább ezeknek a kutatópontonkénti megoszlása a legtöbb magánhangzó-megfelelés esetén nemigen vagy csak nehezen teszi lehetővé az eltérések megragadását. A mély hangú magánhangzó-megfelelések (az ó: ú, o :u és a: o) esetén az rajzolódik ki, hogy ezek a palócos-jászos nyelvjárású kutatópontokon valamivel gyakrabban fordulnak elő, mégpedig elsősorban Tóalmás, Jászjákóhalma és Tápiószentmárton tájszólásában (pl. a 252. térképlapon: J-14: káncsú; J-16, J-17: kancsú; J-19: káncsu; a 462. atlaszlapon: J-14, J-19: mustohá; J-16: mustoha; stb.). A magas hangú magánhangzó-megfelelések közül az ö:ü szembenállás — területi megoszlás nélkül — kisszámú példában jelentkezik (pl. a 37. térképlapon: J-ll, J-12, M-17: gyükére, [gyökere]; J-14, J-16, J-17, J-18, J-19, J-20,M-ll,