Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget
A kutatópont megnevezése Az ó helyén ó" ou qp a ó á° qu Az ő helyén ő ü öü e ő eö Az é helyén é ei e é ee Tóalmás 0 0 0 0 3 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Jászladány 65 18 10 6 0 0 52 0 2 0 74 0 6 0 Tápiószentmárton 0 0 0 0 10 0 0 0 0 0 0 0 0 1 Cegléd 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 Tiszabábolna 7 34 2 0 0 0 22 33 0 0 53 19 2 8 Tiszacsege 29 32 63 3 0 0 37 30 4 18 55 34 0 6 Pély 74 15 4 0 0 0 45 12 0 0 47 12 0 0 Sarud 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 Nagyiván 52 31 36 31 0 0 63 25 26 8 70 27 72 0 Nagykörű 84 9 0 0 0 0 55 3 0 0 95 14 0 0 Abádszalók 14 35 0 0 0 0 19 39 0 0 78 30 0 0 Kenderes 34 6 8 0 0 0 32 4 0 0 33 6 0 0 Szerep 30 45 52 1 0 0 45 33 3 3 57 15 0 0 Balmazújváros 24 29 59 7 0 3 37 26 5 24 85 18 0 6 Hajdúszovát 6 37 18 1 0 0 9 28 0 0 34 25 0 0 A fenti táblázatból kiderül, hogy a húsz kutatópontnak lényegében a felén gyakoriak a diftongusok, öt községben (Tarnabod, Erk, Jászjákóhalma, Gomba és Tápiógyörgye nyelvjárásában) egyetlenegy kettőshangzó sem fordul elő, négy településen (Tóalmás, Tápiószentmárton, Cegléd és Sarud népnyelvében) pedig elenyészően csekély számban bukkan föl egy-két diftongusos szóalak. Ha a kettőshangzókat ismerő kutatópontokat földrajzi helyzetük szerint vesszük szemügyre, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy azok Jászladány és Pély vonalától keletre, elsősorban a közép-tiszántúli és a hajdú-bihari nyelvjárástípus területén találhatók. A nyelvjárássziget helyzetű Nagyiván nyelvjárása a diftongusok előfordulásának gyakoriságában — a kettőshangzókat gyakorlatilag nem ismerő sarudi tájszólás kivételével — megegyezik a környékbeli kutatópontok (Kenderes, Abádszalók, Tiszabábolna, Tiszacsege, Balmazújváros, Hajdúszovát, Szerep stb.) népnyelvével. C) Az egyes magánhangzó-fonémák gyakoriságának vizsgálatában azt igyekeztem föltárni, hogy mely magánhangzóknak nagyobb az előfordulási aránya és milyen ezeknek kutatópontonkénti megoszlása. A különböző magánhangzómegfelelések közül a legtöbb példát az é:ö szembenállásra találjuk, a többi megfelelésre általában jóval kevesebbet, de mivel némelykor a kisszámú példának is jelentősége lehet, ezért — és elvi okokból is — minden egyes szembenállást megszámláltam, és kutatópontonként összesítettem.
