Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

jellegű nyelvjárásnak tekinthető. A szomszédos tájszólásoktól (pl. az izsáki és nagykőrösi nyelvjárásoktól) eltérő jelenségei a következők: — 1. Van példa az illabiális á-ra, igaz, csupán egyetlenegy (680. húszas). — 2. Erősen illabiális é-ző tájszólás, az ö-zés gyakorisága mindössze 5,40%. — 3. Változatként legalábbis egy-két szokatlan é-ző szóalak is előfordul (pl. béjjebb, beviszem). — 4. Nagy hatású jelensége a zárt z-zés. — 5. Az /, r és; nyújtó hatása elenyészően csekély. — 6. Tiszakécskén nem élnek a taníjja típusú igealakok. Kelet felé, a közép-tiszántúli nyelvjárástípustól (pl. Öcsöd tájszólásától) elsősorban abban különül el Tiszakécske tájnyelve, hogy monoftongusos jellegű, és gyakorlatilag az /, r és j nincs nyújtó hatással az előtte álló magánhangzóra. Ennek a megállapításnak természetesen nem mond ellent az, hogy a nagy atlaszban egyetlenegy adat mégis előfordul — az is csupán változatként — az é típusú záródó kettőshangzóra (190. péva, pé'va). További — a példák számát tekintve csekély — különbség az is, hogy az öcsödi és a közép-tiszántúli nyelvjárásban nincs adat az illabiális a-ra és a béjjebb típusú zárt é-zésre. Az ókécskei nyelvjárás átmeneti jellegének kialakulásában bizonyára közrejátszott az a körülmény, hogy az Okécskével egybeépült Új kecske XVIII. századi telepítés (vö. FÉNYES ELEK: Magyarország geographiai szótára. I, Pest, 1851.191). A Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek vizsgálatához nemcsak Pásztó környéki és a Zagyva középső folyásához közeli kutatópontokat jelöltem ki, hanem három, kissé távolabbi, de a kiválasztott kutatópontokkal szomszédos településeket is, mégpedig Bátor, Bodony és Verpelét községeket. A különböző hang- és alaktani jelenségek elemzésekor több helyütt föltűnt, hogy ezek közül Bodony és Verpelét tájszólása kisebb-nagyobb mértékben elüt a többi kutatópont nyelvjárásától. Ezek az eltérések a következők: — 1. Az illabiális á-zás egyik község népnyelvére sem jellemző. — 2. Az á hangszíne azonos a köznyelvivel. A hosszú labiális a-ra és változataira (ó, a, a stb.) egyetlenegy példát sem találunk. — 3. Verpelét nyelvjárásában gyakoriak a záródó típusú kettőshangzók. — 4. Az /, r, j nyújtó hatása Verpelét tájszólásában viszonylag gyakori. — Vannak olyan jelenségek is, amelyek Bátor, Bodony és Verpelét nyelvjárásában egyaránt előfordulnak, más kutatópontokon viszont nem. Ezek a következők: — 1. A zárt z'-zés gyenge fokú, csupán néhány morfémában jelentkezik. — 2. A kijelentő mód többes szám 1. személy tárgyas ragozásában változatként -j nélküli alak is használatos (nyomuk —nyomjuk). — 3. El bennük a hová? kérdésre felelő -nyi határozórag (pl. 1127. Ferencnyi). — 4. A felszólító mód egyes szám 3. személy alanyi ragozásában -ék jelentkezik a nem ikes igékben is (906. írjék, írjon). — 5. A vizsgált kutatópontokon néhány valódi tájszó szintén csak Bátor, Bodony és Verpelét nyelvjárásában bukkan föl (pl. 26. makuka; 45. pélyhite; 50. misling; stb.).