Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

a) A mássalhangzó-fonémák állománya szempontjából figyelmet érdemel a ly fonéma (egy-két esetben a /' változat) megléte a palócföldi és jászsági kutatópontokon, például a 275. térképlapon: J-2: gereblye, [gerebje]; J-5, J-10: gereblye; J-6: gerebje, <gereblye >; J-13: gereblye, < kizsgereblye>; a 734. atlaszlapon: J-l, J-2, J-4, J-7, J-13: Hlyen; J-3, J-5: Hlyen, [ijjen]; J-8, J-9: Hlyen, ijjen; J-10: Hlyen; <illye >; J-15: ijjen, (Hlyen); stb. A ly fonémának és nagyon ritka /' változatának összesítése során a következő számadatokat kaptam: Becske: 27 (1), Mátraszőlős: 45, Ecseg: 26, Erdőtarcsa: 24, Gyöngyöspata: 30 (1), Hort: 17, Bodony: 23, Abasár: 22, Bátor: 26, Verpelét: 36 (1), Hévízgyörk: 43 (2) és Jászfény szaru: 15. A zárójelben szereplő adatok az /' változat előfordulásának számára utalnak. A ly fonéma és nagyon ritka /' változata — amint a fenti példák mutatják — csak a palóc nyelvjárásterületen és a Jászságban fordul elő, a Tisza menti palócos-jászos eredetű nyelvjárásszigeteken már az ötvenes években sem találtak rá példát a MNyA. munkatársai. Azt hiszem, joggal föltételezhetjük, hogy a ly fonéma visszaszorulásának folyamata a környékbeli tájszólások hatására már a XVIII. századi áttelepülések után megkezdődhetett, s különösen akkor gyorsulhatott föl a ly eltűnése, amikor a köznyelv hatása — főképpen századunkban — megnövekedett. b) A mássalhangzók hangszínárnyalatai a vizsgált kutatópontokon megegyeznek a köznyelvivel, csupán a szóvégi zöngés mássalhangzók zöngétlenedésére találunk néhány adatot, például a 677. térképlapon: J-2, J-8: tíZ; J-5: tíZ, tíz; a 683., atlaszlapon: J-4, J-8: széBB; J-5, J-15: széBB, szebb; K-8: szöBB; stb. Erre a jelenségre kutatópontonként a következő számértékeket kaptam: Becske: 4, Mátraszőlős: 8, Ecseg: 1, Erdőtarcsa: 8, Gyöngyöspata: 16, Hort: 2, Abasár: 31, Bátor: 2, Verpelét: 1, Hévízgyörk: 2, Jászfényszaru: 2, Tószeg: 2, Vezseny: 6, Sövényháza: 28, Kiskundorozsma: 2, Algyő: 2 és Tiszasziget: 4. Alpár, Bodony, Csépa, Szegvár és Tiszakécske anyagában egyetlenegy példa sincs erre a sajátságra. A többi kutatóponthoz viszonyítva kissé föltűnőek az abasári és a sövényházi tájszólás adatai, a dunántúli nyelvjárásokkal való összevetésben azonban legföljebb közepes mértékűnek tekinthetjük ezen két település tájnyelvében a szóvégi zöngétlenülést. c) A vizsgált kutatópontok nagyobb részén viszonylag gyakori (főképpen i és ü előtt, de más hangtani helyzetben is) a t, d, l és n palatalizációja. Ezeknek számadatait az alábbi táblázatban foglaltam össze: