Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

J-l, J-2, J-3, J-4, J-6, J-7, J-8, J-9, J-10, J-13: gyűrő; J-15, K-4: gyűrő, [gyűrű]; a 704. atlaszlapon: J-l, J-3: középső, középső, középső; J-2, J-4, J-6, J-13: középső; J-5: közepső

ü

; J-7, J-8: középső, középső; J-9, J-10: középső, [középső]; J-22: középső, (középső); stb. Csépa, Kiskundorozsma, Szegvár és Tószeg táj nyelvének itt fölsorolt szórványos adatai azért figyelemre méltóak, mert joggal tekinthetjük őket az eredeti palócos-jászos nyelvjárás maradványának. A példák elemzéséből az is kiviláglik, hogy a rövid nyílt e-zés a Tisza menti nyelvjárásszigeteken, ha egykor megvolt is, napjainkra teljesen visszaszorult, csupán a Jászsághoz közeli Tószeg népnyelvében van rá egy adat, az is kihaló változatnak van föltüntetve. A nyílt ó-zás elterjedési köre azonos a rövid nyílt e-zésével, a nyílt o-zésre viszont még Csépa, Kiskundorozsma és Szegvár nyelvjárásában is találunk példát. e) Időtartam vonatkozásában az figyelhető meg, hogy a köznyelvi ú, ű és í helyén — Alpár, Csépa, Szegvár és Tiszakécske anyagában — egy-két esetben rövid megfelelőik jelentkeznek, de ugyanakkor a köznyelvi u, ü és i rovására hosszú ú, ű vagy í fordul elő, mégpedig főképpen a Szeged környéki nyelvjárásokban és egy-két palóc kutatóponton, például a 370. térképlapon: J-2: szíszog, <szíszok>, <szíszoG>; J-5: sziszeg; <szíszéG>; J-6: szíszog, sziszeg; J-10: sziszeg; J-13, J-22, K-ll: szíszog; K-12: szíszog; stb. A nyúlásra kapott példák száma is nagyon csekély, az említett terület kutatópontjain is csupán egy és hat között mozog. Jóval több példát találunk viszont az /, r és / előtti magánhangzók nyúlására. Az /, r és nyújtó hatására jelentkező hosszú, illetőleg félhosszú magánhangzókat külön-külön megszámláltam, és az alábbi táblázatban összesítettem: