Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

Elm. 286). Hogy konkrétan mely község(ek)ből települtek az említett helységek megalapítói, arról az idézett munkák nem szólnak, különben településtörténeti kérdésekkel való foglalkozás nem is volt feladatuk. Csépa történetét egyébként BOTKA JÁNOS sok forrás feldolgozásával részletesen föltárta. Kutatásai szerint a község megalapítói majdnem száz településről kerültek ki, ezeket egytől egyig felsorolja munkájában, majd azt is megemlíti, hogy „A felsorolt falvak, városok között sok Nógrád, Heves és Borsod megyeivel találkoztunk, s ez arra mutat, hogy Csépa népe jórészben ezekből a vármegyékből vándorolt be. ... A XVIII. század végén sokan érkeztek a Jászságból is" (Egy tiszazugi falu, Csépa története termelőszövetkezeti községgé alakulásáig. Szolnok, 1977. 71). — Szegvár betelepítéséről is több adatot hozott felszínre a helytörténeti kutatás, ugyanis FORR A Y JÓZSEF SÁNDOR a község benépesítéséről a következőket írta: „Gróf Károlyi Sándor a rakoncátlan rác és oláh népeket elűzte, és III. Károly császár és királytól 1727-ben kapott telepítési pátens alapján a szegi pusztát róm. kat. szabad magyarokkal benépesítette. Jöttek seregestől, többnyire Heves vármegyéből. A telepesek nem egy községből költöztek ide, inkább vidékről beszélhetünk. Nagyrésze azonban Pásztó hevesmegyei községből származik" (Szemelvények Szegvár múltjából a község kétszázéves fennállása alkalmából. Szeged, 1934. 6). — Az 1973-ban Szegedhez csatolt Kiskundorozsma történetéről, nyelvjárásáról még több adat, észrevétel található a különböző szakmunkákban. SZTRIHA KÁLMÁNnak a Kiskundorozsma történetét feldolgozó munkájában a következőket olvashatjuk a község újratelepítéséről: „Erre az ősi helyre telepítette vissza Orczy István Dorozsmát. 1719-ben több jász családot hozatott Jászfényszaruból és Jászapátiból, akikhez később a Mátra vidékéről, Nógrád és Heves vármegyékből, a Bükk hegység palócfalvaiból több palóc család is csatlakozott" (Kiskundorozsma története. Kiskundorozsma, 1937. 47). Elfogadtam és a feldolgozás során figyelembe vettem BENKŐ LoRÁNDnak egyrészt Dorozsma egykori lakóinak áttelepülésével kapcsolatos konkrét (falvankénti) helymegjelöléseit, másrészt Kiskundorozsma nyelvjárássziget-helyzetéről kifejtett véleményét is, amely szerint „Még korábban a XVIII. század tízes éveiben jórészt Mátra vidéki palóc telepesek népesítették be Kiskundorozsmát. A nyelvföldrajzi tények azt vallják, hogy e lakosok a Zagyva középső folyásának vidékéről: Gyöngyöspata, Hort, Erdőtarcsa körzetéből költöztek át. Mivel ... Dorozsma telepesei belső nyelvjárássziget-helyzetbe kerültek, környezetük nyelvi hatása ma már erősen érvényesül beszédjükben; egykori nyelvjárásuk maradványai azonban még jelenleg is bőségesen elegendők a pontos településtörténeti megállapításokra" (Nyr. XCI, 458—9). A Tisza menti palócos-jászos nyelvjárasszigetek vizsgálatához a nagyatlaszból úgy választottam ki a kutatópontokat, hogy az előzőekben idézett nyelvészeti és