Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

vagy alig foglalkozott dialektológiai kutatásunk. Különösen érdekes feladat volt számomra az olyan helységek nyelvjárásának vizsgálata, amelyek több tájszólás keveredéséből alakultak ki, s még inkább az olyanoké, melyekről csak az egyes hangtani és alaktani jelenségeik és szókészleti elemeik aprólékos elemzése után derült ki, hogy kisebb-nagyobb mértékben eltérnek a szomszédos nyelvjárásoktól, s ezért lényegében nyelvjárásszigetnek vehetők. III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek 1. A magyarság története különös véletlenének látszik, hogy a XVIII. századi belső telepítések során a Tisza középső folyásától az Alsó-Tisza vidékéig (Tószegtől egészen a jugoszláviai Adáig) több palóc eredetű nyelvjárássziget keletkezett közvetlenül a Tisza mellett vagy attól néhány kilométernyire. Palócos-jászos nyelvjárasszigetek persze másutt is kialakultak (pl. Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Kunágota, Temerin stb.), a Tisza mentén azonban nagyjából ugyanannyi települt újra, mint másfelé az országban együttvéve. A palócok, jászok folyó mellé költözésének a fő oka mindenképpen az volt, hogy a Tisza mente Szolnok megyétől Dél-Bácskáig a török hódoltság idején elnéptelenedett, s így vált lehetővé, sőt szükségessé a XVIII. században ennek a vidéknek a betelepítése a népfölösleggel bíró országrészekből (pl. a Palócföldről és a Jászságból). Minthogy a Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek esetében a történeti forrásokból, szakirodalomból általában ismert előttünk a terület (nemegyszer maguk a községek is), ahonnan egykor az átköltözés történt, ezért ezeknek a vizsgálatában azt tekintettem feladatomnak, hogy egyrészt a nagy atlasz, másrészt bizonyos esetekben saját terepmunkám során gyűjtött nyelvjárási anyag alapján arra vonatkozólag érjek el eredményeket, hogy a szóban forgó nyelvjárasszigetek mely sajátságokat és milyen mértékben őriztek meg eredeti tájszólásukból, s melyek és milyen mértékben hatoltak be a több mint két évszázados együttélés során a környékbeli települések nyelvéből a nyelvjárasszigetek tájnyelvébe. Az is célom volt továbbá, hogy a vizsgálatra felhasznált nyelvi-nyelvjárási anyag segítségével magam is kísérletet tegyek a kibocsátó tájszólás helyének (lehetőség szerint) pontos meghatározására, az eddigi történeti és/vagy nyelvészeti szakirodalom megállapításainak megerősítésére vagy módosítására, esetleg éppen a cáfolatára. A Tisza menti nyelvjárasszigetek közül Tószegről IMRE SAMU azt jegyzi meg, hogy palóc eredetű (MMNyjR. 356), Alpárról és Csépáról pedig azt tudjuk, hogy „török hódoltság utáni telepítés palócos-jászos nyelvterületről" (MNyA-