Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

Madaras népnyelvének legjellemzőbb vonásait azért nem részletezem, mert azok nagyrészt megegyeznek a dávodi tájszóláséval. A következő különbségek találhatók közöttük: — 1. Madarason néhány, szokatlan zárt é-ző szóalak is használatos (pl. béjjebb, bé vam foggá, beviszem; stb.). — 2. A madarasi nyelvjárásban nincs viszont egyetlen példa sem az explozív gy-zésre. — 3. Fölbukkan egy-két adat a palatalizáció jelenségére (pl. gyinkatök, innya). — 4. Eléggé föltűnő vonás az is, hogy a madarasi népnyelv szókincsében az eredeti tájszó megőrzésére és a környékbeli nyelvjárások tájszavainak befogadására egyaránt rendkívül csekély számú példa fordul elő. Madaras nyelvjárásának Dávodéval azonos sajátságai, illetőleg a fentiekben bemutatott, a dávodi tájszólástól eltérő vonásai alapján elképzelhetőnek tartom, hogy a község lakói a török hódoltság után az észak-dunai nyelvjárástípus keleti területéről, a Dunakanyar környékéről kerültek lakóhelyükre. Mélykút nyelvjárását is — az egyszerűség kedvéért — Dávodéval vetem össze, mivel a két község tájszólása sok rokon sajátságot mutat. Az eltérő jelenségek a következők: — 1. Mélykút népnyelvében is élnek a béjjebb, beviszem típusú zárt é-ző szóalakok, amelyek a madarasi tájszólásban is megvannak. — 2. Mélykút anyagában 1 adat szerepel az illabiális ö-zásra (437. avas). — 3. Az explozív gy-zés jelenségére a mélykúti nyelvjárásban egyetlenegy példa sem fordul elő. — 4. Az /, r és / nyújtó hatása Mélykút népnyelvében gyakoribb, mind Dávodon. Mélykút benépesedéséről TÓTH GYULA és NOVOK ROSTÁS LÁSZLÓ a következőket írják: „Gombos Gábor a bácskai kincstári javak adminisztrátora 1731. április 28-án adja ki az engedélyt, hogy Jankovác kincstári pusztára katolikus magyarok telepedhessenek... Jászok, kunok, valamint Szeged környéki, Pest megyei és dunántúli magyarok jöttek ide. A dunántúliak elsősorban Baranyából, Somogyból és Zalából. A magyarokkal egyidőben telepedtek meg a Felvidékről lehúzódó szlovákok... Zömmel az 1780-as években telepednek le, mozgalmuk 1800 körül éri el csúcspontját. Árvából, Nyitrából jönnek a legtöbben, de jönnek Turócból, Liptóból és Gömörből is... A község nemzetiségi képe azonban az északi szlávok betelepedése ellenére magyar. A letelepedők túlnyomó többsége magyar nemzetiségű" (Szövetkezeti élet Mélykúton. Mélykút. 1976. 11—2). A történeti források szerint tehát Mélykút lakossága nagyon sok helyről került ki. Arra azonban — sajnos — nincs adat, hogy mely vidékről költöztek be a legtöbben. A község nyelvjárási sajátságai alapján éppen erre a kérdésre igyekszem a továbbiakban választ találni. A mélykúti népnyelvnek a fentiekben vázolt hang- és alaktani jelenségei, továbbá — a szókincs elemzésekor az eredeti nyelvjárásból feltárt — valódi táj szavai együttesen arról vallanak, hogy Mélykút alapítóinak a többsége a XVIII. században valószínűleg az észak-dunai nyelvjárástípus keleti, délkeleti