Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

jelentés vagy alak szerinti tájszava az eredeti nyelvjárás napjainkig megőrzött elemének tekinthető. így például a Kiskunhalas népnyelvében archaikus, kihaló változatnak jelzett kalány 'kanál' és pijóka 'pióca' tájszó valószínűleg dél-dunántúli örökség, ugyancsak dunántúli eredetűnek látszik Mélykút nyelvjárásában a vijaszk 'viasz' és a báld 'bál' változat, valamint Dávod és Madaras tájnyelvében a hosszi 'hosszú' hangalakú szó. A palócos-jászos eredetű Kiskunmajsa népnyelvének valódi tájszavait megszámlálva a következő adatokat kaptam: 4 táj szó (44,44%) őrződött meg az eredeti tájszólásból (pl. a 35. térképlapon a kukorica címerének megnevezésére a zabja lexéma használatos), 4 (44,44%) olyan esetet számláltam, amikor a palócos-jászos tájszó mellé a környékbeli tájszólások eleme is bekerült (pl. a 100. térképlapon: K-7: enyv, mészkő) és 1 (11,11%) példát találtam arra, amikor a környező nyelvjárások tájszava kiszorította az eredeti tájnyelv elemét (a sütőtök értelmében a dinkatök járja). A fenti adatok tehát azt mutatják, hogy Kiskunmajsa népnyelvében átlagosan 10 valódi tájszóból 4—5 palócos-jászos eredetű, 4—5 mellé a környező tájszólások eleme is bekerült, és csupán 1 esetben szorult vissza teljesen az eredeti nyelvjárás tájszava. Ezek az arányok minden bizonnyal összefüggésben vannak azzal, hogy Kiskunmajsa tájnyelvére kevésbé hatnak a környékbeli nyelvjárások, mint pl. Kiskundorozsmáéra. Kiskunhalas népnyelvében a valódi tájszók vizsgálata — mint már említettem — valamelyest körülményesebb, ugyanis a lakosság egy része Baranyából és Somogyból költözött ide, más része viszont a Palócföldről települt. Ezért külön kellett számba vennem a dél-dunántúli és a palóc eredetű elemeket, az ezek (valamelyike) mellé a Duna—Tisza közéről változatként vagy anélkül bekerült táj szókat. Kiskunhalas atlaszbeli anyagában a dél-dunántúli nyelvjárásterületről 9 (22,5%) adat őrződött meg [pl. 186. cséplőgép, (masina); 924. létra, (lajtérja), (lajtorja): 586. kuku, palozsna, <polozsna>; 615. pucok 'vakond' stb.], a palóc vidék tájszólására 6 (15%) példát találtam (pl. 25. <pohánka>, <hajdina>; 64. patyolatostök, sütni való tök; 585. püge 'bige' stb.), az eredeti (dunántúli vagy palóc, esetleg mindkét területről való) tájszó mellé 15 (37,5%) esetben terjedt el a környező nyelvjárások tájnyelvi eleme, [pl. 158. sinG, sing, sin, ráf; 406. barátfüle, döröje; 447. keszkenő, [kendő]; 457. kismándli, kismellény, (lajbli); 608. zönG, döröG; stb.], 10 (25%) fogalom megjelölésére viszont olyan tájszó használatos, amely a Duna—Tisza közi népnyelvből hatolt be, kiszorítva az eredeti elemet (pl. 26. tányérica, napraforgó; 179. marokverő; 196. horokfa; 238. előte; 350. csürhe; 372. kacsa; stb.). A további összesítést elvégezve azt látjuk, hogy az eredeti (dél-dunántúli és palóc) tájszó az esetek 56,25%-ában