Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

község újratelepítése több hullámban történt. Először 1762-ben Frendel Kornél, a falu körüli földek első bérlője Pozsonyból és környékéről telepített ide evangélikus vallású népességet. Amikor az 1760-as évek közepén a község a Vas megyei származású Vajda Ferenc és Vajda Miklós bérlők kezébe került, katolikus családok költöztek be nagyobb számban. Arra azonban nincs utalás, hogy beköltözésük honnan történt. Ettől kezdve az evangélikus lakosság egy része elhagyta a falut, és a Bánságba és Bácskába települt át, mindössze huszonnégy család maradt közülük Szentmiklóson. Az 1770-es években pedig református vallású lakosság lelt otthonra a községben. Többségük a közeli Bogárdról és Tinódról költözött át (1. részletesebben a kiadványnak Sárszentmiklós XVIII. századi történetére vonatkozó fejezetét). Sárszentmiklós településtörténete tehát alátámasztja azt a nyelvi-nyelvjárási tarkaságot, amelyet a nyelvjáráskeveredéssel létrejött helyi tájszólás mutat. FARKAS GÁBOR kutatásaiból az derül ki, hogy Sárszentmiklós lakóinak többségét a katolikusok alkották (1. erre továbbá: BALOGH PÁL i. m. 358), az evangélikusok és a reformátusok száma, bár sohasem volt jelentéktelen, együttvéve is csupán a felét közelítette meg a katolikus lakosságénak, vagyis a község többségének eredeti nyelvjárásáról nincs adatunk. A Vajda testvérek származási helye alapján csupán föltételezni lehet, hogy a katolikus családok betelepítése esetleg Vas megyéből (is) történt. Erre azonban kevés nyelvjárási jelenség mutat (pl. az á utáni zárt o-zás, az apalatális /-ezés), de azok sem kizárólagosan, hiszen Győr-Sopron megyében, sőt Komárom megye nyugati, délnyugati felén is megtalálhatók. Sárszentmiklós népnyelvében viszont van olyan sajátság is, igaz, csak egyetlen, a kötte 'kötve', vágga 'vágva' típusú határozói igeneves forma, amely csupán a Csákberény és Gyúró községek vonalától északkeletre fordul elő. A sárszentmiklósi nyelvjárásnak legföljebb Pozsony távolabbi környékének táj szólásaival van bizonyos hasonlósága (pl. a zárt /-zés), ez sem perdöntő azonban, minthogy a zárt /-zés a Dunántúl északi részén és hosszabb sávban még a Dunától északra is mindenütt virulens sajátság. Nyelvi-nyelvjárási alapon elképzelhetőnek tartom, hogy a község megalapítóinak többsége Győr-Sopron megye keleti részéből költözött át, a lakosság kisebb része pedig a Dunakanyar vidékéről (nagy valószínűséggel a Gerecse környékéről és/vagy a Garam-Zsitva közéről) települhetett. II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek 1. Ha átlapozzuk a BENKŐ LORÁND és LÓRINCZE LAJOS összeállította „Magyar nyelvjárási bibliográfia" című kiadványt (Bp., 1951.), és e bibliográfia után megjelent dialektológiai munkákat is figyelembe vesszük, akkor arra az ered-