Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - I. Észak- és középkelet-dunántúli nyelvjárasszigetek

— erősen zárt í-zők. Sárszentmiklós megalapítóinak egy másik része tehát a nyelvjárási jelenségek vallomása alapján más vidékről települt, mégpedig kibocsátó nyelvjárásként a Gerecsétől keletre eső terület és a Garam-Zsitva köze (Ebed és Nagyölved térsége) egyaránt szóba jöhet. Ezenívül még azzal is számolni lehet, hogy Sárszentmiklós környékéről is szivárgott be lakosság. így alakult ki a község keverék típusú nyelvjárása. 6. A helyszíni gyűjtés tapasztalatai. — A nagyatlasz anyaga alapján levont következtetéseket az 1987 júliusában Pátyon és Sukorón végzett helyszíni gyűjtésem tapasztalatai sem ingatták meg, igaz, újabb forrásértékű adatokkal sem erősítették meg. Mindkét községben készítettem magnetofonfölvételeket, ezenkívül az adatközlőkkel és más falubeliekkel beszélgetve módom volt arra is, hogy passzív megfigyeléssel is kiegészítsem a pátyi, illetőleg a sukorói nyelvjárásról szerzett korábbi ismereteimet. Az így nyert tájnyelvi anyaggal lényegében megerősíteni és bővíteni tudtam azokat a nyelvjárási jelenségeket, amelyeket a MNyA. munkatársai még az 1950-es és 60-as években ugyanitt följegyeztek. Az azonban feltűnő volt, hogy a sukorói gyűjtésem anyaga — főképpen a labiális ö-zés tekintetében — meg sem közelíti a nyelvjárásiasságnak azt a mértékét, amelyet a harminc-negyven évvel ezelőtti atlaszgyűjtés mutatott. Gyűjtőmunkámat természetesen én is az ö-ző református lakosság körében végeztem, az é-ző katolikusok közül nem volt adatközlőm ugyanúgy, mint a MNyA. munkatársainak. A magnetofonszalagra rögzített beszélgetések egyikében például az ö-zés csupán a dunántúli nyelvjárástípusra jellemző gyenge fokot éri el, a másik adatközlővel készített fölvételen viszont nagymértékű ingadozás figyelhető meg az é-ző és az ö-ző szóalakok között (pl. hegyén ~ hogy ön, kéll — köll, mentem ~ möntem, menyasszony ~ mony asszony; stb.), sőt az é-ző formák valamivel gyakoribbak is. Ez nem csupán azzal függhet össze, hogy a magnetofonfölvétel kisebb-nagyobb mértékben zavarólag hathatott adatközlőim nyelvi megnyilatkozására, ugyanis a református lakosság nyelvhasználatát illetően a passzív megfigyelés módszerével is lényegében ugyanerre a tapasztalatra jutottam. Vajon mivel magyarázható mindez? A sukorói tájszólás ö-zésének és más nyelvjárási jelenségeinek nagyobb fokú visszaszorulása — a másutt is érvényesülő köznyelvi hatás mellett — véleményem szerint még legalább két tényezővel okolható meg. Az egyik az, hogy a vallási különbségek szerepének csökkenése következtében az utóbbi évtizedekben egyre inkább megszűnt az azonos vallásúak befelé fordulása, korábban jobban meglévő elzárkózása, s szorosabbá vált az é-ző katolikusok és az ö-ző reformátusok érintkezése a község életében és a családi kapcsolatokban egyaránt. A másik oka valószínűleg abban rejlik, hogy az utóbbi negyedszázadban a Velencei-tó vonzereje révén erőteljesen megnövekedett a Sukorón rövidebb-hosszabb ideig nyaralók, valamint némileg a betele-