Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - I. Észak- és középkelet-dunántúli nyelvjárasszigetek

böztető jegye az erős fokú zárt /"-zés, még ha e jelensége többnyire az é-ző formák melletti változatként él is (pl. 92. körtít, körtét, körtét; líp, lép; 444. kötíny; 682. szíp, szip, szép; 722. dérík, dérík; 806. énním, énním, enném; stb.), valamint a határozói igenévképző v-jének hasonulása az igető utolsó mássalhangzójához (pl. 920. zárra, zárrá, [zárva]; 922. be vam foggá, be vam foggá, be vam fogva; stb.). Ezen két sajátságon kívül csupán egy-két nyelvjárási jelenségben találunk eltérést, ezek azonban kivétel nélkül kisebb mértékben különböznek egymástól. A következő sajátosságok tartoznak ide: — 1. A köznyelvinél nyíltabb e a sárszentmiklósi nyelvjárásban ritkábban fordul elő, mint a környező tájszólásokban. — 2. A szóvégi félzöngések és zöngétlen mássalhangzók viszont Sárszentmiklóson gyakrabban használatosak. — 3. Az /, r és nyújtó hatása a sárszentmiklósi népnyelvben valamelyest nagyobb mértékű. — 4. Az á utáni o-zás jelensége is Sárszentmiklóson gyakoribb. — 5. Az /-ezés gyakorisága a vizsgált kutatópontokon Sárszentmiklós nyelvjárásában a legnagyobb, a környező tájszólások /-ezését is eléggé meghaladja. A sárszentmiklósi népnyelvnek ez a sajátsága azért föltűnő, mert — amint azt IMRE SAMU monográfiájában levő, a ly ~ / ~j realizációt szemléltető térkép is jól érzékelteti (1. MMNyjR. 246) — az /-ezés a Nyugat-Dunántúlról kelet felé gyengülő tendenciát mutat. A Középkelet-Dunántúlon fekvő Sárszentmiklós nyelvjárása — a fentiekben bemutatott sajátságokban — összességében tehát olyan mértékben elüt a szomszédos települések tájszólásától, hogy bátran tekinthetjük nyelvjárásszigetnek. De vajon honnan és mikor települt ennek az 1969-ben Sárbogárdhoz csatolt falunak (vö. A Magyar Népköztársaság Helységnévtára. Bp., 1973. 1002) a népessége a mai lakóhelyre? Ennek a kérdésnek a megválaszolása korántsem könnyű, mégpedig egyrészt azért nem, mert történeti adatok korábbról nincsenek föltárva az átköltözés körülményéről (vö. SCHNEIDER MIKLÓS—JUHÁSZ VIKTOR i. m. 124—5), másrészt a nyelvi-nyelvjárási jelenségek alapján nagyjából két — igaz, egymáshoz viszonylag közeli — terület is szóba jöhet. A sárszentmiklósi tájnyelv néhány, a szomszédos tájszólásoktól eltérő sajátsága (pl. az abszolút szóvégi zöngétlenülés, az /, r, j nyújtó hatása, az á utáni o-zás jelensége, az /-ezés gyakorisága) arra vall, hogy az eredeti nyelvjárás a Vértes hegységtől nyugatra húzódhat. Ezt a feltételezést erősítik meg a sárszentmiklósi népnyelv divó ésfazikas alaki tájszavai, amelyek a MNyA. 101. és 584. térképlapjai szerint az Úny—Gyúró—Sukoró vonaltól nyugatra használatosak, s emellett szól egy-két valódi tájszó vallomása is (pl. a csuport 'hant' elterjedtsége). A határozói igenévképző v-jének viselkedése viszont a sárszentmiklósi tájszólást a Dunakanyar távolabbi környékének nyelvjárásaival rokonítja, mégpedig természetesen csupán azokkal, amelyek — Sárszentmiklóshoz hasonlóan