Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Bevezető: Návay Lajos élete és politikai pályája

minden egyes pontjánál megismételte a 83—20 arányban elfogadott indítványát és így a közgyűlés Cseresnyés teljes fiaskójával ért véget.

51 Az utcán összegyűlt és hazafias dalokat éneklő' tömeget a csendőrök rohama oszlatta szét. Míg Csanád megyében így folyt a küzdelem, a koalíció országos vezéralakjai engedékenyebb húrokat kezdtek pengetni hatalomra kerülésük érdekében. Fokozatosan felhagytak a katonai követelésekkel, beígérték az eddig szabotált állami szükségletek biztosítását, nyakukba vették a választójogi reform terhét és mindezért új választásokat és kormányképességet nyertek. Az 1906. áprilisában megkötött paktumot követően (Wekerle kormány) ugyan hatalomra kerültek, de egyúttal a bomlás csíráit is elültették a soraikban. Csanád vármegyében is visszavették a hatalmat Návayék: Návay Tamás lett az új főispán, a felfüggesztett tisztviselőket visszahelyezték, a renegátokat kiközösítették, megindultak a beígért választás előkészületei. Návay Lajos ismét a battonyai kerület képviselőjelöltje lett. 1906. április 19-én a battonyai „Vigadó" tágas helyiségét megtöltő választópolgárok előtt Vertán Etele méltatta a jelölt érdemeit, majd Justh Gyula mondta el kortesbeszédét. Mint a „most lefolyt nemzeti küzdelem bátor harcosát" ajánlotta a kilenctized részben függetlenségi érzelmű és ezért az alkotmánypárti programmal induló Návaytól kissé idegenkedő választópolgároknak. Justh szerint ez a tény nem akadályozhatja meg a jelöltségét, „hiszen tudja, hogy Návay szíve érzelmeiben független." Még nagyobb tévedés volt Justh azon jóslata, hogy „Andrássy maga is előbb utóbb rá fog jönni arra, hogy csak egy politika van, melynek útján a nemzet boldogságát és megerősödését el lehet érni és ez a függetlenség politikája."

52 Justh beszédének eredményeként a kerület egyhangú jelöléssel kereste fel Návay Lajost, aki ezt elfogadta. A választás diadalmenet jellegét egy Manovil József nevű, Budapestről lehúzódó önjelölt zavarta meg, aki pénzzel és függetlenségi programmal próbálta a kerület bizalmát elnyerni. „Épp most kaptam hírt a battonyai ellenjelöltről" — írta Návay Justhnak. „Ne vedd kérlek rossz néven, ha a fellépés dacára sem változtatok azon álláspontomon, hogy küzdelembe bocsátkozni nem akarok. A kerület egynhangú jelölésével keresett fel és én ismerve a kerület hangulatát csakis ennek reményében fogadhattam el alkotmánypárti programmal a jelöltséget. Egy függetlenségi önjelölttel szemben programom ellenkezésbe jut a választók többségének meggyőződésével és ezért a mandátum elnyeréséért olyan eszközökkel kellene küzdenem, melyekkel élni most nem akarok, ha mindjárt csak alkotmányos költségemről van is szó."

53 A bizonytalanság addig tartott, amíg meg nem érkezett Kossuth Ferenc távirata, amelyből kiderült, hogy Manovil semmiféle „háttérrel" nem rendelkezik és a koalíció országos vezetői is Návayt támogatják.

54 Manovil nem várta meg a csúfos bukással fenyegető szavazás napját, „alkotmányos költségeit" hátrahagyva meglépett. Justh Gyula (Makó), Nagy Sándor (Nagylak), Návay Lajos (Battonya) személyében ugyanazok jutottak mandátumhoz, mint 1905-ben. Országosan a Függetlenségi Párt könyvelhette el a legnagyobb sikert, melynek hullámait meglovagolva Justh is pályája csúcsára érkezett. Az összeülő új országgyűlés első napján „győzedelmes és boldog öntudattól sugárzó arccal" járkált a képviselőház folyósóján, mint az országgyűlés elnöki tisztének várományosa.