Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Bevezető: Návay Lajos élete és politikai pályája

Návay Lajost megpillantva kereken kijelentette, hogy neki kell az egyik alelnöknek lennie.

55 Justh jóvoltából tehát Návay az országgyűlés alelnökeként kezdhette meg képviselői pályafutását. A koalíció harcosaként érkezett az országos politika színterére és bár az első év kodifikációi nem mindenben tükrözték személyes véleményét, hozzászólásaiban és állásfoglalásaiban támogatta a koalíciós kormányt. így lett részese a cselédek életét megkötő ún. „derestörvénynek" is a humanitárius, az „alföldi munkásság érdekeit mindig szem előtt tartó" főjegyző, majd alispán. A megyei életben konkrét esetekben még nyomon követhető jobbító szándéka az országos politikában már semmivé foszlott. A konkrét tetteket a kompromisszumra hajló pártpolitika és az úri középosztály történelmi küldetésébe vetett hittől áthatott országgyűlési beszédek váltották fel. „A történelmi középosztály feladata, hogy élére álljon a mai demokratikus haladásnak. Ezen osztálynak, melynek fennmaradása vitális érdeke a nemzetnek, le kell lépnie a kaszinók síkos parkettjéről és a munka terén kell felvennie a küzdelmet" — mondta a cselédtörvény tárgyalásakor elmondott beszédében.

56 Minden más erőt, amely a „szegény nép" anyagi, politikai és kulturális felemelését gyorsabb, radikálisabb úton képzelte el és az „osztályparlament" illetéktelenségéről beszélt, szocialista izgatónak titulált. A későbbi politikai viszonyok között is a legnagyobb megvetéssel beszélt azokról az osztályos társairól (Kristóffy, Justh, Károlyi), akik felvették a kapcsolatot a szocialistákkal. Már a „nemzeti ellenállás" idején megfigyelhető volt nála az is, hogy szinte irtózott az utca mozgalmaitól még akkor is, ha politikájának támogatását jelentették, így volt ez a koalíciós kormányzat idején lezajló hatalmas választójogi tüntetések esetén is, noha tudjuk, hogy ekkor már az általános és titkos választójog híve volt. A lex Apponyi és a „horvát paragrafus" (a magyar nyelv kötelező tudása nemzetiségi területen is) támogatása egyenes következménye volt a nemzetiségi kérdésben elfoglalt korábbi álláspontjának. Első képviselői beszámolóját 1907 augusztusában tartotta Battonyán. Népszerűsége még töretlen, a függetlenségi Makói Újság szerint választói még azt is becsülik benne, hogy a kerület függetlenségi érzelme dacára továbbra is őszintén vállalja hatvanhetességét. Az újság alábbi néhány sora azonban már felveti a konfrontáció lehetőségét is: „Ma még a koalíció kebelében egy vonalban küzdünk... de nem kisebbedik becsülésünk ily önzetlen, s őszinte vezér iránt akkor sem, mikor majd nem egymás mellett, hanem egymás ellen kell küzdenünk."

57 Beszámolójában Návay harmóniára törekedett saját és választópolgárai nézetei között. Elsősorban a koalíció sikereiről beszélt, kormány- és munkaképességét bizonygatta. Külön kiemelte a kereskedelmi és ipari alkalmazottak baleset-biztosítását, a népiskolai törvénycikket, amely véleménye szerint nem csorbítja a nemzetiségek jogait és a cselédtörvényt, amelyet birtokos választói előtt nem is kellett magyaráznia és mentegetnie. Kijelentette, hogy a választói reformnak továbbra is híve, mert „azokat, kik a kötelességek súlya alatt annyit áldoznak, nem szabad a jogokban sem visszatartani." Szerinte egy ország múlását sem idézte még elő a jogok kiterjesztése. Az immár sokadszor megismételt állásfoglalásának értékéből sokat levon az a tény, hogy ebben a kérdésben