Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

egész vonalon, és ha neve nem szerepelt volna a mi listáinkon is, bizony kimaradt volna ő is minden albizottságból. Amidó'n 1909. októberében tettem első' lépésemet arra, hogy Justhék túltengő' hatalma ellenében pártunkat szervezzem, sokan voltak, kik fellépésemet veszélyes és céltalan merészségnek tartották. Maga Justh is — bár dühöngött a fellépés miatt — kicsinylőleg nyilatkozott az akciótól és fennen hirdette, hogy majd megmutatja ő N. L.-nak, hogy ki az ,,úr(?)" Csanádban, így meg úgy le fog hengerelni mindenkit, aki útjában áll, a renitens tisztviselőket pedig egyszerűen ki fogja ebrudaltatni. Az események (amelyek bekövetkezését már 1909 októberében sejtettem) siettették az elvetett mag kikelését, illetve a termés megérlelését, aminek előjele már a tavaszszal is tapasztalható volt akkor, amidőn Jakabffyt békésen installálhattuk, valamint akkor is, amidőn a közig, bizottság megüresedett helyére a justhista Kiss Pállal szemben Tomit

79 választották meg jelentékeny többséggel. Az országos választások eredménye után Justh egy ideig „csendes" volt, utóbb azonban országszerte hirdette, hogy bár a csatát az országban elvesztette, de azért a megyében a hatalom most is az ő kezében van, ezért itt fogja visszagyűjteni az elveszett eró't és „törzs várából" kiindulva fogja visszahódítani hatalmának elvesztett birodalmát. Vidéki csatlósai hirdették, hogy a megyei választások módot fognak J.-nak adni, hogy elsöpörje a „hazaáruló mungókat", s ezért már júliusban kiadták a „parolát"

80

, hogy minden függetlenségi tartsa szent kötelességének, hogy a „keresztes hadjáratban" teljes felszerelésben részt vegyen. Meg is kezdték az agitációt — az ő kíméletes módjuk szerint — és maga a vezér nem átallotta a házalást egyes községekben, hol fenséges megjelenésétől várta a jó ügy győzelmének biztosítását. Persze mi sem maradtunk tétlenek és az okt. 30-án (1910) tartott megyei választások végső eredményükben nekünk kedveztek, amennyiben Justhék nemcsak hogy sikert nem értek el (a múlthoz viszonyítva), só't a végső eredmény reánk nézve volt 3 hellyel kedvezőbb. A függetlenségi párti sajtó persze nem akarta az igazat beismern és ezérti úgy tett, mintha nagy győzelemről lett volna szó. A tájékozatlanok persze nem tudhatták, hogy nem a számarányok „abszolút volta", hanem csakis a múlthoz viszonyítottan azok „relatív volta" adhatta meg a helyes „balanszot", s így nem abból a szempontból kellett az eredményt mérlegelni, hogy mondjuk pl. 45 helyből megválasztottak pl. 30 függetlenségit és csak 15 munkapártit, hanem igenis abból, hogy ezen 45 helyből 1908—09—10-ben mennyi esett a 48-as és mennyi a 67-es pártra. Amennyiben tehát a választások előtt az lett volna az arány, hogy a 45 helyből 33 hely esett a 48-asokra, 12 hely pedig a 67-esekre, úgy az 1910. okt. választás eredménye vereséget jelentett a 48-asokra, mihelyt ezen számarány reájuk nézve rosszabbodott. [...] Az ú.n. bankvita már 9 nap óta tart.

81 Bár a vita eddigi átlagos nivója határozottan eléggé jó, mégis kétségtelen, hogy az ellenzék tömeges felszólalásában a többség határozathozatalának lehető megakadályozása nyilvánul. Ha tehát forma szerinti obstrukcióról nem is szólhatunk, úgy másrészt bizonyos, hogy a vita hosszadalmas elnyújtásával az ellenzék „obstrukcionista" célokat szolgál. Elvégre egy 9 napi általános vita keretében „pour és contre"

82 annyi érv csoportosítható, hogy ezen túlmenve a felszólalások csakis az „időeltöltés" szem-