Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

vei a múlt napokban alkalmam volt beszélgetni. Atyja könyvéről beszélve úgy nyilatkozott előttem, hogy épp atyja politikája a tanúbizonysága annak, hogy a 67 igenis nem állandó, végleges megállapodást jelent, már t.i. a részletkérdésekben (amilyen a hadsereg nyelve, szervezete stb.), hanem egy természetes és szükséges „fejlesztésnek" a kiindulópontja. Ezzel a kijelentésével A. túlment Apponyi régi 67-es programján is (Nemzeti Párt), mely program nem a 67 fokozatos fejlesztéséről, hanem csak végrehajtásáról szólott. így pl. Apponyi akkor, amikor még 67-es volt, nem is követelte a „magyar" vezényszót, hanem katonai követelései ab ovo azokban a keretekben mozogtak, amelyek részint kielégítésre találtak az 1897. XXIII. tc.-ben,

46 részint pedig a kilences bizottság programjában foglaltatnak, s mint ilyenek, most állanak a végrehajtás küszöbén. Megjegyzendő, hogy Andrássy tagja volt a kilences bizottságnak, s mint ilyen akkor Ő sem találta helyesnek a hadsereg nyelvkérdésének a bolygatását, hisz 1903-ban Ő volt az, aki az egységes (német) vezényleti nyelv mellett határozottan állást foglalt, amidőn a több vezényleti nyelvű hadsereget (ide számítva a cseh, a lengyel stb. nyelveket is) a bábeli torony építésénél előforduló állapotokhoz hasonlította. Azóta Andrássy ugyancsak „fejlődött" és ma már jóval messzebb tart a régi Nemzeti Párt egykori programjától. Hibáztatni azért nem kívánom, elvégre egy politikus felfogását kétségkívül befolyásolják a külső körülmények, a gyakorlati életben szerzett változatos tapasztalatok. Amit azonban helyeselni nem tudok, úgy ez az a „hamis cégér", mely alatt Andrássy „új politikáját" folytatja és mely cégér ma már sehogysem fedi e különben Őszinte és egyeneslelkű politikus sarkalatos programját. [...] A politikai helyzet egyébként határozottan nincs híján némi feszültségnek. Nem a delegációk kapcsán írom ezt, mivel a delegációk lefolyása eddig békés és csendes volt és nélkülözött minden emóciót. E tekintetben tehát bevált azok jóslata, kik ennek a delegációnak békés lefolyást diagnozáltak. A nagyobb vitákat a valószínűleg januárban egybehívandó delegációnak tartván fenn. Az ellenzék, bár készült nagyobb támadásra és remélte, hogy egyik, vagy másik expozéban lesz majd olyan, mibe be lehet kapaszkodni. Ámde az expozék hangja oly száraz és tárgyilagos volt, hogy ezen expozék kapcsán nagyobb vitát provokálni bajos dolog lenne. A külügyi albizottság el is készült már munkájával és kilátás van arra nézve is, hogy a hadügyi bizottság jövő hét elejéig szintén kész lesz. A plenáris ülések valószínűleg csak november 4-e után lesznek, úgyhogy nov. 13-a előtt a képviselőház alig kezdheti meg érdemleges munkáját, ami elég késő, tekintve főleg az időhöz kötött javaslatokat: bankszabadalom, költségvetés (még csak 26-án lesz előterjesztve,) — az indemnitás a jövő év első negyedére elkerülhetetlennek látszik. Feszültség van azonban a levegőben főleg a „készpénzfizetések" felvétele, illetve felvételi időpontjának és feltételeinek megállapítása körül. Tudvalevő az osztrákok ellenzése, mellyel már Wekerle is találkozott, és mely ellenzés jórészt meggátolta W.-t abban, hogy a maga kibontakozási tervével a „hosszú" válságot megoldani segítse. A Khuen-kormány a készpénzfizetések felvételét a maga promgrajába felvette, ami kifejezésre talált a trónbeszédben is, amely a készp. fizetések felvételének rendezését a bankpriilégium megújításával kap-