Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
csolatosan hangsúlyozta. 47 Az osztrákok negációja azonban eddig nem volt megtörhető, sőt az egyes osztrák pol. csoportok — így a keresztény-szocialisták, a lengyelek... — a leghatározottabban állást foglalnak a magyaroknak nyújtandó ezen koncesszió ellen. Bámulatos az osztrákok érvelése, koncessziónak nevezik most azt, amit úgy az osztrák, mint a magyar t. hozás is már 18 évvel ezelőtt elvileg megállapított, aminek rendezésére utal az 1899. évben megkötött bankszerződés, aminek rendezése annak idején kapcsolatos volt a Széli—Körber-féle kiegyezéssel is. Hisz az erre vonatkozó tv. javaslat már ott feküdt a Reichsrat asztalán, mindaddig, míg báró Beck a Széli—-Körber-féle kiegyezés visszavonásával ezen javaslatot is vissza nem vonta. Most ezután egyszerre jelszóvá vált Ausztriában, nem szabad a készfizetések felvételét most rendezni, mert az ellenkezik Ausztria érdekeivel és ezért kell, hogy a magyar kormány ezen „újabb" követelése osztrák részről feltétlenül visszautasíttassék. Magyar részről persze (hisz szakszerűen a kérdést vajmi kevesen értik), épp az osztrákok ellenzése az, ami ezen követelést általánosan népszerűvé teszi, és amely ezidó'szerint lehetetlenné teszi azt, hogy a magyar kormány az osztrák okvetetlenkedés eló'l egyszerűen „propter bonum pacis" 48 meghátráljon. A helyzet kétségkívül éles és ha a szakreferensek útján reánk nézve kedvező megállapodásra jutni nem tudnának, úgy egy „formális" válság is a politikai valószínűségek körébe tartozik. Ezalatt azt értem, hogy meg nem állapodás esetében úgy a magyar, mint az osztrák kormány is Ő Felsége rendelkezésére fogják bocsátani állásaikat és a „krízisben" a korona fog dönteni, valószínűleg úgy, hogy egyik lemondást sem fogja elfogadni, hanem a kormányokat a tárgyalások folytatására, illetve a kívánatos megegyezésre fogja utasítani, aminek végezete azután csakugyan valamelyes „kompromisszum" lesz. Megjegyzem azonban, hogy e kompromisszum csakis a magyar álláspont javára szólhat, mivel ennek ellenkezője kompromittálná a kormányt, ezzel képtelenné tenné amúgy is nehéz feladatai (véderő) megoldására. Úgy, ahogy a helyzet ma áll, egy magyar kormányválságot lehetetlennek tartok, hisz ez a monarchiára nézve is sokkal nagyobb károkkal járna, mint az, ha az osztrák felfogás igazolásával is a készfizetések felvétele ezidó'szerint tényleg pénzügyileg káros is lenne. [...] A horvát delegátusok lemondása körül is némi konfliktus támadt Berzeviczy és Láng, a delegáció elnöke között. Ugyanis az idei delegációk választásánál a horvátok részéről kijelöltek nem találkoztak sem a bán, sem a kormány tetszésével, miért is a választásnál nem a horvátok által jelöltek, hanem másik 4 horvát képviselő mint tag, egy pedig mint póttag lett beválasztva. A horvátok ezt az eljárást mindjárt sérelmezték, úgyhogy röviddel a választások után már hallatszott, hogy a megválasztott horvátok nem fogják a választást elfogadni, mivel ez ellenkezik a kollegiális összetartozással. Tényleg néhány nappal a választás után a horvát delegátusok közül ketten, szintúgy a póttag is lemondottak, míglen a többiek megmaradtak. Ez volt tehát a legújabb horvát konfliktus, melynek megoldása ugyancsak fejtörést okozott a munkapárt köreiben is. Voltak, kik azt hitték, hogy most már rögtön egybe kell hívni a házat, hogy a lemondottak helyett új horvát delegátusokat válasz-
