Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

városi polgári párt" jelöltjének sikere elé, ez esetben a kitűzött cél szentségében keresve mentségét az igénybevett „eszközöknek". Persze, hogy Rényi pártjának erősödésével szemben (mert erről legalábbis szólhatunk) a Justh-párt a legszélsőbb terrorral válaszolt. Rényi programbeszéde alkalmából oly éktelen lármát csaptak a piacon egybegyűlt polgárok és inasgyerekek — hogy Rényi egy órán át nem tudott szóhoz jutni, végre is kénytelen volt az ordítozások elől a városháza udvarára vonulni, hogy programbeszédjét a városháza zárt kapui által védett választóinak ott elmondhassa. A múlt napokban pedig, amint a tanyákról visszatért, egy szervezett „lelkes függetlenségi" banda támadta meg az est homályában, kövekkel és sörösüvegekkel meghajigálta úgy, hogy a kísérői között többen megsérültek. így dolgozik a t. Justh párt, hogy becsületet szerezzen annak a lobogónak, amelyre Magyarország függetlensége volna írva, amely tényleg azonban csak arra való, hogy a legleplezetlenebb hatalmi őrjöngésnek megvetésre érett szimbólumát képviselje. Az ország egyéb részeiből is érkeznek jelentések választási kihágásokról, melyek 90%-ig mind a Justh-párt lapját terhelik és mely undok cselekvényeket mé? visszataszítóbbakká teszik azok a perfid hazudozások, melyekkel a Justhpárt eljárását részint igazolni, részint letagadni igyekszik. Ők beszélnek terrorról — így pl. a „Magyarország" című lap e hó 22-én megjelent számában leírja mindazokat az ocsmányságokat, amelyeket a párt „elkövetett", de persze úgy állítja oda a dolgot, mintha ezek a „bandák" a kormány nevében cselekednének, hogy megfélemlítsék a derék, tisztességes magyar népet. Más sorokban pedig azzal vádaskodnak, hogy a kormány hallatlan erőszakos eszközökkel dolgozik, tisztviselőket büntet, illetve megfélemlít — csakhogy többséget szerezzen „nemzetáruló-osztrák" pártjának. Nem állítom, — mert hisz nem vagyok Justh-párti, hogy valótlanságokból élősködjem — hogy nem történtek áthelyezések, amelyek politikai vonatkozásúak, nem állítom, hogy egyes túlbozgó főispán mindenkor belül maradt annak a határán, ami a szigorú és objektív törvényességgel összeegyeztethető; nem állítom, dacára annak sem, hogy például itt Csanádban ezen erőszaknak nyomát sem látom, de nem állítom, mivel az ország nagy és így valószínű, hogy a kormány pártjának részéről is történtek úgynevezett „erőszakosabb" (hatalmi színezetű) beavatkozások. Azt azonban tagadom, hogy ez valami rendkívüli, szokatlan módon nyilvánulna, — vagy csak nagyobb mértékben is, mint bármely előző kormány alatt. Elvégre minden kormány igyekszik a maga politikájának többséget szerezni és ezen törekvése kapcsán természetes, hogy néha-néha eszébe jut a maga speciális „kormányzati" hatalma is. Különösen érthető ez ma — amidőn a kormány örökébe lépett egy véle ellentétes irányokat szolgáló kormánynak, ahol a berendezkedések épp ellenkező célzattal történtek, azaz hol az ú.n. „korteskormányzati" eszközök olyképp vétettek alkalmazásba, hogy lehetőén biztosítsák a 48-as többség fokozatos gyarapítását. Benn éltem a koalíció legintimebb körében és ezért tudom, hogy egyetlen egy oly kinevezés sem történt, hol ne lettek volna tekintettel az illető pártpolitikai hitvallására, helyesebben Kossuth Ferenc jóváhagyásától függött a 48-as pártra kedvező végrehajtó hatalom gyakorlása. Az ellentétek Andrássy és a függetlenségi párt között épp e pont körül élesedtek ki leginkább,