Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

valamint épp e kortescélokat szolgáló adminisztráció korlátlan gyakorlása utáni vágy volt az, amiért a függetlenségiek oly annyira kívánták a belügyi államtitkári állást, utóbb már magát a belügyi tárcát is. És ha pl. Apponyi most azon óbégat, hogy a kormány milyen „eröszakot" gyakorol, amidó'n egyes tisztviselőket áthelyez, úgy tisztelettel kérdhetném Apponyitól néhai Láng tanfelügyelőnek áthelyezését és ennek indokait, kérdhetném, hogy miért helyezte át a nehéz Torontálból a kicsi Csanádba épp azt a tanfelügyelőt, akiről ő maga mondotta, hogy az egész tanfelügyelői karnak egyik „legkiválóbbika". És ha Láng áthelyezésétől nagyon hamar eljutunk Hódy Gyuláig, illetve a zsombolyai választókerületig,

14 — úgy egyszersmind eljutottunk ahhoz a „beavatkozáshoz" is, amelynek édeskevés köze volt a tanügyhöz, sőt azzal inkább ellentétben állott, — de annál több köze volt a pártpolitikához. Ha tehát Apponyi miniszter Hódy Gyula pártpol. érdeke szempontjából megengedhetőnek találta egyik legkitűnőbb tanfelügyelőnek — a szolgálat érdekei által egyébként nem támogatott áthelyezését — úgy Apponyi mint ellenzéki politikus sem jogosult vádat kovácsolni a mai kormány ellen azért, mert ugyanezt cselekszi. Több ehhez hasonló esetre tudnék hivatkozni a koalíciós időkből, nem azért, hogy ezzel vádat emeljek a régi kormányzat ellen, de csak azért, hogy a ma előszeretettel hangoztatott vádakkal szemben, még ha igazaknak bizonyulnának is, hivatkozhassam előkelő (jó társaságból való) precedensekre. 23-án

15 érdekes beszéde volt Andrássynak. A kassai jelöltséget Andrássy nem fogdata el, hanem ehelyett fellépett Nagymihályon, — hol a volt alkotmánypárti Czibor Bertalan Andrássy kedvéért visszalépett a jelöltségtől. Andrássy beszéde, mint mindig, világos, bölcs, mérsékelt és nobilis volt, precizirozta az ő különállását, hangoztatva azt is, hogy közjogi elveinél fogva legközelebb áll a munkapárthoz. Kifejtette katonai programját és ismertette a kísérleteket, melyeket a fúzió érdekében tett. A választói jogot illetőleg hangoztatta e reform nagy horderejét — egyben azon meggyőződését, hogy e reform csak akkor nem válik a nemzet kárára, ha tekintettel a történelmi fejlődésre, minden doktriner — nivellírozó — túlzástól tartózkodik. Azt, hogy miért nem lépett be a kormány pártjába, elsősorban személyes indokokkal magyarázza, mondván, hogy tekintettel arra, miszerint a kormány programja egyes lényeges pontokban homályos (választói jog), garanciát a jövőt illetőleg csak a személyi bizalom nyújthatna, minthogy pedig ezzel a bizalommal a kormány egyes tagjai iránt nem viseltetik, — nincs számára más út, mint független, ellenőrző helyzetből bevárni az eseményeket, szabadon mérlegelve a magatartását az szerint, amint a kormány egyes konkrét ténykedései helyeslésével találkoznak, avagy sem. Beszéde hangvételében Andrássy mindvégig rendkívül tárgyilagos és higgadt volt, ami Tisza fanatikus beszédeivel szemben jóleső változatosságot képezett. Az összes politikusok között egyébként legnagyobb elismeréssel Tiszáról szólott, aminthogy Tisza volna ma az a miniszterelnök, akiben Andrássy megtalálná azt a személyes garanciát, amely a kormány pártjába való belépésre késztethetné. Andrássy kíséretében egyébként ott volt a pártonkívül maradott volt alkotmánypártiak nagy része: azaz a személyes barátság és rokonság kötelékeinél fogva Andrássy személyéhez ragaszkodó „grófok" — na meg a