Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Bevezető: Návay Lajos élete és politikai pályája

csán a királlyal támadt konfliktusa miatt Wekerle felmentését kérte. Ezt megelőzően szeptember 27-én a koronatanács foglalkozott a horvát kérdéssel és az a vélemény alakult ki, hogy a délszláv területeket csak úgy lehet talán megtartani a monarchia részére, ha engednek a horvátok trialisztikus követeléseinek. Wekerle lemondása után a király olyan miniszterelnököt keresett, aki a délszláv kérdés megoldását vállalná. Návay Lajosra gondolt, kihallgatáson is fogadta, de Návay a feladatot nem vállalta.

81 A másik szálon futó események, amelyek Károlyi 1915-ös békekövetelésében gyökereztek és 1918 őszére a radikális és a szociáldemokrata párt segítségével a társadalom széles rétegeit mozgósították, Návayt továbbra is hidegen hagyták. Görcsösen ragaszkodott egyre anakronisztikusabbá váló 67-es elveihez, a monarchiához. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a nép már nem a történelmi középosztály kegyes reformjaitól várja sorsa jobbrafordulását, hanem a forradalom útjára lépett és a Magyar Nemzeti Tanács 12 pontjáért lelkesedik. Utolsó közéleti szerepével is ennek a folyamatnak a megállítását kívánta szolgálni: a rövid életű Hadik-kormány belügyminisztere lett.

83 Az őszirózsás forradalom győzelme után teljesen visszavonult földeáki birtokára. Keserűen jegyezte meg, hogy a Károlyi-kormánynak alig van olyan rendelkezése, amely őt nem szolgáltatja ki a nép gyűlöletének.

84 Az 1919. januári vármegyei közgyűlésen is — amely kilátásba helyezte a Károlyi-kormány támogatását — ezt fejtegette, ezenkívül szemére vetette a kormánynak, hogy minden alap nélkül hitt a győzők jóindulatában, a megegyezéses békében és elmulasztotta a nemzeti hadsereg szervezését. A kormány nemzetiségi politikáját, a föderatív köztársaság teóriáját egyszerűen tévedésnek nevezte és határozati indítványt tett annak elutasítására.

85 A nemzeti hadseregért és a föderatív köztársaság ellen hozott határozat országos feltűnést keltett. Jászi Oszkár, aki a „Keleti Svájc" koncepcióját megalkotta, az alábbiakban válaszolt rá: „Návay beszéde nagyon elszomorított, mert ő a régi világ azon kevés számú politikusai közé tartozott, akik közéleti működését tisztelettel szemléltem... Makói beszéde most úgy hat rám, mint a régi rendszernek, a régi Magyarországnak halálos ítélete önmaga felett. Ijesztő látni, hogy még ma is, a végső felbomlás óráiban, milyen görcsösen ragaszkodik ez a világ régi, elavult privilégiumaihoz, minő kevés megértés... volt és van ma is ebben a világban. íme nem valami megcsontosodott tiszaista junker, hanem ennek a világnak egyik legműveltebb, leghajlékonyabb embere az, aki most is remeg egy keleti Svájc koncepciójától és még most is magyar szupremáciáról tud beszélni. Ugyanilyen meg nem értést árult el a kor másik nagy uralkodó eszméjével, a pacifizmussal szemben is. Annyira hozzászoktak ezek az urak ahhoz, az évtizedeken keresztül folytatott magyar szatócspolitikához, amely elvi kitűzések nélkül mindig csak a mindenkori kompromisszumok és kis érdekek szerint igazodott, hogy ma már teljesen elvesztették külpolitikai tájékozódásukat. Talán még soha nem volt elmerülő régi rend, amely ilyen kevés alkalmazkodási képességet árult volna el, mint a feudális magyar világ."

86 A közgyűlési felszólalás teljesen kiszolgáltatta Návayt a már egyébként is forradalmi hangulatú földeáki nép gyűlöletének. „Ily viszonyok között kétségelennek látszik, hogy a földosztás jelszavának hatása alatt az izgalom újult