Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Bevezető: Návay Lajos élete és politikai pályája

getlen Újság 1914. június 18-án leközölte azzal a megjegyzéssel, hogy jó lenne, ha véleményét az országházban is elmondaná. Erre azonban már nem kerülhetett sor. A szarajevói merénylet, az ultimátum, majd a háború kitörése átmenetileg minden belpolitikai és közjogi kérdést — sérelmet levett a napirendről. Károlyi Mihály az egyesült függetlenségi pártok nevében bejelentette a képviselőházban a belpolitikai harc felfüggesztését. Návay Lajos a világháború idején a kormány felkérésére az elsőrendű kérdéssé váló közélelmezési ügyeket intézte Csanád megyében. Földeákon lakott, de sűrűn bejárt Makóra a megyeházára, ahol a közélelmezési visszásságok, a hadisegélyezések, a rekvirálások ügyében intézkedett, vagy interpellált. Nem titkolta el a helytelenítést a hadvezetőség egyes intézkedéseivel szemben sem. Bár tisztában volt — hivatalából fakadóan — a háború embertelenségével: a rekvirálásokkal, az erőszakos sorozásokkal, nem csatlakozott a Károlyi Mihály által már 1915 decemberében megindított békeakcióhoz sem, amely aktív ellenzéket választott le a függetlenségi pártról és kiengedte a politikai harc palackban szunnyadó szellemét. Egészen 1918 elejéig (választójogi vita) megelégedett a háború keretei közé szorított segélyezési tevékenységgel. Indítványára fordult a vármegye az országgyűléshez, hogy a törvényben megállapított segélyezésen kívül a vármegye társadalmi úton is megadóztathassa önmagát és ebből gyámolítást nyújthasson azoknak, akiknek az állami segítés elégtelennek bizonyult. A felterjesztés eredményeként jött létre az 1916. évi XXXV. te, amely lehetővé tette, hogy a törvényhatóság az engedélyezett pótadón kívül még külön öt százalékot vethessen ki hadisegélyezési célokra.

75 Tevékenységéért 1918 elején I. oszt. polgári érdemkereszttel tüntették ki. Hadik János közélelmezési miniszter távozásakor utódként Návay Lajos neve is felmerült. A függetlenségi sajtó persze tudni vélte, hogy ő „a mai alakulásokban nem hajlandó aktív szerepet vállalni."

76 A politikai élet iránti érdeklődését a Wekerle-kormány kinevezése keltette fel, majd a Vázsonyi-féle választójogi törvényjavaslat beterjesztése után ismét nyíltan politizált. Elsőként a vármegye közgyűlésén üdvözölte az általános választójogot: „Ezt a reformot a társadalmi osztályok között fennálló ellentétek levezetésére és kiegyenlítésére mindenek fölött szükségesnek ítélem."

77 A választójogi bizottságban is a javaslat mellett foglalt állást, de a munkapárti támadások miatt a kompromisszumot is javasolta.

78 A képviselőház ülésén elmondott beszédében már konkrétan a megegyezés mellett tört lándzsát, „mivel a Ház feloszlatása a mai viszonyok között nem lehetséges."

79 Ezzel ismét kormányképes politikus lett és szinte naponta forgott közszájon a neve valamely tisztséggel kapcsolatban. A munkapárttal a választójog kérdésében megegyezni nem tudó Wekerle-kormány második lemondása (1918. április 17.) után miniszterelnökként emlegetik, mint aki ebben a funkcióban meg tudná valósítani a megegyezést.

80 Wekerle ismételt kinevezésével ez a kombináció kútbaesett, sőt Návay visszautasította a munkapárti részről is támogatott belügyminiszterséget is.

81 A kompromisszumos választójogi törvény elfogadása után csak rövid időre lélegezhetett fel a Wekerle-kormány. A harctéri vereségek, a dualizmus nemzeti mozgalmakban is jelentkező válsága, konkrétan a horvát bán lemondása kap-