Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Bevezető: Návay Lajos élete és politikai pályája

tárgyalásaiból. Eltökéltségében az sem ingatta meg, hogy Kovács Gyula pártonkívüli függetlenségi képviselő „van még itt egy ellenzéki" felkiáltással háromszor rálőtt az elnöklő Tiszára.

69 Návay szkeptikusan figyelte a helyéről az ellenzék — szerinte is jól megérdemelt — eltávolítását. Ennek ellenére azok közé tartozott, akik már ekkor felhívták a figyelmet a „csonka parlament" veszélyére: az egészséges ellenzéki kontroll hiányára. „Elszomorító kép az, amelyet a ház ma nyújt, amidőn benn a »többségi abszolutizmus« uralkodik és amidőn kívül a házat egy egész zászlóalj katonaság zárja körül és amidőn a képviselők bemenetele rendőri asszisztencia és ellenőrzés alatt történik. Bármi légyen is az oka annak, hogy állapotaink ide fajultak, ez az állapot egy szomorú tény, és minden nap, amely ezen kényszer meghosszabbítását jelenti, szerintem egy súlyos politikai hiba..."

70 Návay Lajos a Lukács-féle választójogi törvényjavaslat előterjesztéséig maradt a munkapártban. (1912. dec. 31.). Mint láttuk, kilépése nem csak az új törvénnyel szembeni fenntartásainak következménye volt, hanem egy hosszabb folyamat eredménye, amely a Munkapártot Tisza konzervativizmusának engedelmes eszközévé tette. Már kívülről figyelhette a folyamat utolsó felvonását, amidőn Tisza a pénzügyi mahinációk miatt lemondó Lukács helyére, a miniszterelnöki székbe került (1913. június 10.). A Tisza-kormányzatot szükséges rossznak tartotta, s noha nem támogatta, nem is támadta. A politikai élet sodorvonalától és a pártküzdelmektől eltávolodott. Személyével csupán az ellenzéki lapok foglalkoztak, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kilépését a kormánypárt elleni támadásra használják fel. Először felröppentették azt a hírt, hogy Návay annyira megundorodott a közélettől, hogy vissza akar térni Csanád megyébe egyszerű főszolgabírónak, majd az oldalukon hívták vissza a politikai élet porondjára: „Álljon Návay azok közé, kik önzetlenül, minden személyes és anyagi érdek félretételével, már csaknem három év óta harcolnak a korrupció és az erőszak lelket ölő rendszere ellen. Bocsássa — kétségkívül — értékes politikai egyéniségét a küzdő ellenzéki tábor rendelkezésére! Ezzel nagy erőgyarapodást juttatna a nemzeti érzésű közvéleménynek.. ."

71 Návay nem felelt az ellenzék hívó szavára, hiszen 67-nek továbbra is feltétlen híve maradt. A Világ című lap munkatársa „földeáki magányában időző politikusnak" jellemezte, eseménynek nevezte, ha egyáltalán megjelenik a házban és akkor is a középmező utolsó padsorában foglal helyet.

72 Az újságíró az általános politikai helyzetről alkotott véleményéről is faggatta volna, de csak azt konstatálhatta, hogy Návay távol kívánja tartani magát a politikai élettől. Egyedül a közigazgatási reformok napirendre kerülésének idejére jelezte aktívabb parlamenti részvételét. Érdeklődésének homlokterében állt még a hatosztályú elemi iskolák ügye, amelyek megerősítését — éppen a választójogi cenzus miatt — indítványozta is Csanád vármegye közigazgatási bizottságában.

73 Az ellenzék szemszögéből ez persze édeskevés volt, sokkal többet vártak a demokratikus választójog régi hívétől. Vázsonyi Vilmos a budapesti demokrata kör ünnepén élesen bírálta (Wekerlével együtt) Návayt, hogy egy esztendeje hallgat, nem nyilatkozik meg.

74 A közigazgatási reformtervezetről viszont nyilatkozott és ezt a Makói Füg-