Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

bizony meglehetős tákolmány ez Justh kielégítésére szánva, Tisza „brüszkírozása"

201 nélkül. Alapjában véve sajnálatos, hogy egy ily nagy jelentőségű reform ilyen módon jön létre (ha létrejön??), s hogy egy kérdés, mely másutt mindenütt az elvi álláspontok tisztázásához vezet, nálunk egy „ferde irányú kompromisszum" gyümölcse lesz, mely igazán ízletes sem a konzervatívoknak, sem a liberálisoknak nem lehet. Tudom, hogy ez a mai helyzet folyamánya, de azért sajnálatosnak tartom, hogy végeredményében az ország fogja annak az árát megfizetni, hogy 1912-ben Lukács László megkísérelte Tiszát Justhtal összeegyeztetni. Tisza éppoly bornírt, mint Justh, és szerencsétlenségünk, hogy a viszonyok úgy alakultak, miszerint politikai helyzetünk ma ennek a két fanatikusnak a magatartásától függ. Lukács tervezetén sokban meglátszik Tisza „keze", aki bár vezető tagja annak a pártnak, amely az általános vál. jog megalkotását programjába vette, mindazonáltal éppoly elfogult ellensége a demokratikus haladásnak, mint ahogy Justh „elfogultan" a radikális vál. jogban keresi minden bajnak „csodaszerét". Bár Tisza is engedni volt kénytelen abból a meggyőződésből, mely legbensőjében él és így kénytelen volt valamelyes „tessék-lássék" reformtervezethez hozzájárulni. Mindazonáltal mindent elkövetett abból a célból, hogy e tervezet olyan legyen, amely a lehetőségig keveset valósít meg abból, amit ált. vál. jognak neveznek és minél többet tartson meg abból, amit cenzusosnak neveznek. így született meg ezután az a kategorizált vál. jogi tervezet, amellyel Lukács ez idő szerint házal és amely az ált. választói jogot úgy valósítja meg, hogy mindjárt annyi kivételen és mellék-(kisegítő) körülményen kezdi, hogy az ált. vál. jogból csak egy marad fenn, mégpedig a konfúzió. Mindjárt a korhatárt illetőleg L. három fokozatot állapít meg: 20 év a mostani választók legfiatalabb csoportjánál, 24 év azokra nézve, akik érettségit tettek, végül 30 év a választók zömére nézve. Kvalifikáció: a) 6 elemi végbizonyítvány, lakással (hosszabb, rövidebb ideig tartó) kombinálva, b) egyszerű írni és olvasni tudás, némi csekélyebb vagyoni cenzussal egybekötötten, c) analfabéták, még nagyobb cenzussal, d) külön előny az ún. „vezető munkásoknak", e) előny azok számára, akik a betegsegélyi pénztárnak huzamosabb idő óta tagjai, f) akik huzamosabb időig (5 év) egy helyen szolgálnak stb. ... egyszóval a kategóriák számos neme és alosztálya, ami már a választások „technikai előkészítése szempontjából" erősen kifogásolandó. A választás módja a th. városokban „titkos", egyébként nyílt lenne, amiben főleg Tisza és Andrássy Magyarország „legfőbb létkérdését" látják. (Tudvalevőleg a nyílt vál. mód nálunk olyan remek választási erkölcsöket teremtett, hogy ezekre csakugyan „büszkék" lehetünk és talán elpusztulna egész történelmi presztízsünk, ha nálunk is a választási korrupciók kiküszöböltetése a világszerte gyakorolt módon a titkos szav. mód behozatalával kísértetné meg. Erről most szó sem lehet, mert „aggódva őrködik" Tisza István, hogy ilyesmi nálunk ne történhessék.) Lukács „elaborátuma" persze nem is találkozik Justhék tetszésével, bár a hangnem, melyen Justh ma diskurál enyhébb, mint pár héttel ezelőtt. [...] r V. 14. Tegnapi jóslataimmal ellentétben az ún. „béketárgyalások" ma megszakadtak. Hogy a szakadás végleges-e, nem tudom, tény, hogy Lukács még mindig bízik, hogy a Justh-párt egy tekintélyes része nem fogja a vezért