Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

volna meg a kérdést, dacára annak, hogy a radikális irányzatnak útjait sokban egyengette volna. Mostani propozíciója igen sokban egyezik azzal a reformtervezettel, amelyet magamnak kidolgoztam, de épp ezért kétlem, hogy ez a tervezet Tiszáék helyeslésével fog találkozni. így alakulván a helyzet, ma meg fogok felelni Lukács azon felhívásának is, hogy az én tervezetemet közöljem vele. Eddig azért nem tettem, mert kerülni akartam annak a látszatát is, mintha én Tiszáékkal szemben egyéni érvényesülés után törtetnék. A párt egyrésze így is bizalmatlanul tekint felém, főleg miután tudják, hogy én nem tartozom az ún. konzervatívok csoportjához, hogy ellenkezőleg, testestül, lelkestül híve vagyok az igazi liberális haladásnak. Általában véve most ismét úgy alakul a helyzet, hogy igen könnyen megeshet, miszerint igen rövid időn belül megválók elnöki állásomtól, mivel úgy vagyok meggyőződve (és ebben a tegnapi est még különösen megerősített), hogy a párt nagyrésze ma (a tárgyalások sikertelensége esetén) az „erőszakot" kívánja, helyesebben az erőszak sikeres és gyors alkalmazásától várja a maga rehabilitációját. Érzem, hogy március havi népszerűségem most már teljesen elveszett, és hogy nem sok kell ahhoz, hogy mint egy alkalmatlan leltárral bánjanak el velem olyanok is, akiknek ítélkezését felettem méltatlannak kell tartanom. Ezt kikerülendő, feltett szándékom, hogy amint az ún. tárgyalások megszakadásával a „cselekvés ideje" elérkezik, úgy — proprio motu — félre fogok állani, hogy ekként a párt lélektana a maga cselekvési szabadságában kielégítését és megnyugvását találhassa. Végre is a túlfeszített húrnak szakadnia kell és bármi legyen is Justhék további végzete, az mindenképpen „kiérdemelt" lesz. Lukács vasárnapi beszédének hatása az ellenzék magatartásán is meglátszott. Külsőképp ez abban nyilvánul meg, hogy az ellenzék úgy tesz, mintha L. részéről méltatlan támadásban részesült volna, és ezért olyan hangokat is hallat, hogy ezután nincs többé tárgyalni való, hanem Lukácsnak feltétlenül buknia kell. Ezt a hangnemet elsősorban Justh használja, talán azért is, mert félti pártja egy részének „kitartását" Lukács további „tárgyalásaitól". És a „vezérnek" ebben az egyben talán igaza is lehet, mivel dacára a hangos szólamoknak, igenis konstatálható, hogy a vasárnapi beszéd óta a Justh-párt egy része is gondolkozóba esett, mintha afelett töprenkednék, hogy talán mégsem lesz jó a húrokat a végsőkig feszíteni. Míg tehát a harcias hangok a fórum taktikájához tartoznak, addig a kuliszszák mögötti taktika most ismét békülékenyebb. Megnyilatkozott ez a szellem Bakonyi tegnapi határozati javaslatában is, melyben bár a párt vál. jogi programja kifejezésre talál, de ez mégis oly formában történik, amely a további tárgyalások lehetőségét legalábbis fenntartja. Hasonlóképp Lovászy mai (május 7.) beszéde sem volt lényegileg agresszív, sőt ha az ember figyelemmel kísérte kissé unalmas okfejtését, reá jöhetett arra, hogy ez a „kurucz" is most a „megszelídültek" közé tartozik. Lovászy nagyon sötéten festette a helyzetet és ebből azt a következtetést vonta le, hogy ebből a helyzetből ki kell szabadulnunk. A „kiútnak" három alternatíváját állította fel: a) választás, b) erőszak, c) megbékülés. Konstatálta, hogy a választás senkinek sem kell, persze hozzátette azt is, hogy a választások a kormányra sem járhatnak előny-