Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
Persze a Justh-párti közlemények mind tele vannak a teljes harmónia magasztalásával, amely a párt minden egyes tagját Justh vezérletéhez fűzi, de éppen ebből — jó magyar szokás szerint — arra kell következtetnünk, hogy a diszharmónia máris megvan. A Justh-párti sorokban Lukács már annyi eredményt elért, hogy a vezérrel szemben felkeltette az „okosabb alvezérek" egyéni becsvágyát. A siker eredménye tehát attól függ, hogy mily mértékben tud Lukács ezen az úton tovább haladni. Az idő úgy látszik nem túlzottan korlátozza, mert arra törekszik, hogy a tárgyalásokat egyelőre tovább húzza, és ezalatt a technikai obstrukció kitörését, vagy újból való feléledését elodázza. Jó barátságot és előzékenységet színlel Justhék iránt, ezalatt a „moratórium" alatt pedig arra törekszik, hogy a pártot, vagy legalábbis ennek nagyobb részét Justhtól elcsábítsa. Úgy hallom, hogy Batthyány végső megoldási tervezete oda konkludálna, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog a maga valóságában egyelőre a városokban lépne életbe (t.h. városok?) úgy, hogy itt a mai választási rendszer teljesen megszűnnék, míglen a vidéki (falusi) kerületekben egyelőre (10 évig) megmaradna a mai rendszer, csekély változtatásokkal (cenzus leszállítás, illetve egységesítés, decentralizálás). Itt nem lépne életbe az az általános választójogi kúria sem, amelyet Lukács eredetileg az egész országra nézve akként tervezett, hogy emellett megmaradna továbbra is a mai cenzusos vál. rendszer is. Részemről a Lukács-féle tervezetet felette komplikáltnak találtam és ezért sem helyeseltem. Ami az utóbbi tervezetet illeti, úgy ennek legszembeötlőbb hátránya az lenne, hogy a vidéki kerületeket túlságosan megkülönböztetné a városiaktól, továbbá az, hogy a városok ezzel a rendszerrel mintegy kiszolgáltatnának a radikálisok koncentrikus támadásának, a higgadtabb városi elem teljes háttérbeszorításával. Justhék szempontjából azonban ennek a rendszernek az lenne a határozott előnye, hogy éppen az ezzel a rendszerrel egybekötött nagy igazságtalanság folytán a vidéki kerületek differenciája sokáig fenntartható nem lesz, úgyhogy az „átmeneti" reformot hamarosan követni fogja a végleges, amelynek „mintája" pedig mindig az a vál. jogrendszer lesz, amely a városokban már életbelépett, és amelyet visszacsinálni többé nem lehet és ezért kétségtelen, hogy ez a „kezdetleges lépés" nem is túl hosszú idő alatt az általános, egyenlő és titkos választói jog teljes diadalához fog vezetni. Csodálnám, ha ezt Tisza nem látná be, ezért kétlem, hogy ehhez a tervezethez egykönnyen hozzájárulna. Ha ez mégis megtörténik, úgy ennek oka részben abban keresendő, hogy Tiszában igen nagy a kormányzati párthoz való ragaszkodás, részben pedig abban, hogy a maga elfogultságában azt képzeli, hogy az ő ereje akkor ha kell, úgy elegendőnek fog bizonyulni a haladás természetes útjait is feltartóztatni. Az ő szubjektivizmusa oly nagy, hogy dacára jeles tehetségeinek, a helyzetek objektív elbírálására képtelen, amiben közéleti pályafutásának eddigi sikertelenségei is magyarázatukat lelik. Az ált. pol. helyzetben nem érdektelen a „Reich's post"-nak (keresztényszocialista bécsi lap) mai (április 24.) cikke sem, amennyiben bíztató szavai a Justh-párti hazafiakat eddig kecsegtető reményekkel töltötték el, ma határozottan a Lukács-féle kibontakozás szüksége mellett ír — és a sorok között azt a tanácsot adja kuruc olvasóinak,
