Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

szívósan ragaszkodnak a hatalom hajszolásához, és úgy számítanak, hogy csak egy kis ideig kell még az ország ügyeit felzavarniuk, hogy előálljon egy olyan kaotikus állapot, amelyből a „kiutat" egyedül csak velük lehessen megtalálni. Ennek a politikának a lelkiismeretlensége felülmúl mindent, mit eddig ezen a téren ebben a szegény országban produkáltak. De ez még nem azt jelenti, hogy a momentán siker végül is nem ezé a politikáé lesz. Mert hiszékeny nemzetünk különösen fogékony a bombasztikus jelszavak iránt, és a dolgok mélyére csak ritkán hatolva, nemzeti hősökként képes ünnepelni azokat, akik részint teljes tudatlanságból, részint aljas számításból azt a munkát teljesítik, amelyet az 1000 éves Magyarország megrontására gondoltak ki — idegen földön — idegen emberek. Ma már ott állunk, hogy a legszélsőbb balpárt

184 taktikájában kell a bécsi körök hangulatának tükrét látnunk, márpedig az a kép, amelyet a tükör most mutat, sehogysem felel meg annak a bizakodásnak, mellyel Khuen a helyzetet ismét megítéli. Én a szituációt ma is mindenképpen rossznak látom és a Khuen kabinet reaktiválásában sem látnék egyebet, mint csak a krízis újabb stádiumát. Khuen tegnapi (márc. 24.) kihallgatása felől részletes híradások még nincsenek. Annyit azonban már tudunk, hogy ellentétben a fenntebb érintett optimisztikus felfogásokkal, döntés tegnap nem történt, elmaradt Khuen újabb dezignálása, pláne pedig forma szerinti reaktiválása. A kihallgatás hosszú ideig (1 1/2 óráig) tartott és azt követően Khuen felkereste Stürghk-öt, kivel egy 1/4 órán keresztül konferált. Ma (25) újabb kihallgatása lesz, ezt követően pedig Khuen hazatér, hogy a tárgyalásokat itthon esetleg folytassa. Ma már a kormánykörökben sem tartják valószínűnek, hogy a reaktiválás már most bekövetkezzék és mindössze azt várják, hogy Khuen mint dezignált miniszterelnök, vagy mint homo regius tér vissza, hogy azután a bécsi tárgyalások alapján az ellenzéki pártokkal is megegyezésre jusson. Annyiban tehát még mindig prevaleál az optimisztikus felfogás, hogy a kormánykörök még ma is eszkomptálják a király engedékenységét a rezolúció irányában, holott én ma is azt a nézetet vallom, hogy épp a lényegben semmiféle engedmény nem várható. Ha tehát a rezolúció körül a megegyezés létrejöhet, ez csak úgy képzelhető, hogy pártjaink a „mundus vult decipi"

185 álláspontjára helyezkedve valamelyes „tessék-lássék" formulával beérik, reáfogván azt, hogy ennél többet sohasem akartak! Vajon bekövetkezik-e ez? Jóslásokba bocsátkozni nem akarok. A Kossuth-párt nem túlzottan merev, az bizonyos, hisz Kossuth F. a „Budapest" márc. 24. számában egy cikket írt, melyben sok tekintetben azt a megoldást proponálta, amelyet én már februárban javasoltam a kormánynak, s legutóbb a királynak is: T.i. a véderőtörvény 43. paragrafusának kiegészítését, hogy az 1888. XVIII. tv-re való utalás pótoltassák a nemzetet megillető újoncmegajánlási jog hatályának sértetlenségére vonatkozó deklarációval. Kossuth felfogása —• ha pártjával szemben helyt is állna — megkönnyítené a helyzetet, feltéve, hogy az előzmények után a bécsi (katonai) körök merevsége nem növekedett. Mindezt csak Khuen hazatérte után fogjuk megtudni, tegnap csak annyit telefonált Lukácsnak, hogy az egész „tárgyalási lehetőség" még embrionisztikus stádiumban van, ezért Lukács mára tervezett kihallgatása (a tegnap estig ismeretes diszpozíciók szerint) ez idő sze-