Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

hogy Tisza argumentációja nemcsak tökéletes, de eró's is volt, mert meggyőződésem, hogy egész Magyarországon ma nincs senki, aki a királlyal szemben is oly határozottan merne fellépni, mint Tisza. Hogy a király — ennek a feltétlenül egyenes és őszinte államférfiúnak — az előterjesztését „kegyesen" fogadta, az szintúgy bizonyos, csakhogy ebből még nem tudom azt következtetni, hogy a meggyőzés tényleg sikerült is. Megerősít ebben a szkeptikus feltevésemben Zichy Aladár közlése is, aki legutoljára volt a királynál és aki szintén azt a meggyőződést nyerte, hogy a király nem fog engedni. [...] Tegnap (20)

181 este — nem tudni mi okból — optimisztikusabban ítélték meg a pártban a helyzetet. Khuen is határozottan jobbkedvű volt és közölte velem, hogy a német császár látogatása alkalmából (23)

182 Bécsbe utazik, mely alkalommal reméli, hogy az itteni helyzetet is tisztázhatja. Beszélni kíván Stürgkh-gel is és bizton várja, hogy Ő Felségénél is lesz kihallgatása. Khuen ennél is tovább ment jóslásaiban, és úgy beszélt, mintha ezen kihallgatása folytán rendbejönne a válság, sőt már azt is jelezte, hogy még virágvasárnap, illetve húsvét előtt szeretne egy gyűlést, hogy ezen a kabinet „bemutatkozhassak" és nyilatkozhassak a válság okairól illetve megoldásáról. Azokat az indokokat, melyekre ezen reményeit építi, nem közölte, de úgy sejtem, hogy lényeges része van ezekben Széli Kálmán közléseinek is, melyek szerint nincs kizárva az, hogy a korona egy elfogadható kompromisszumhoz hozzájáruljon, másrészt remélhető, hogy ehhez a kompromisszumhoz Andrássy és Kossuthék is csatlakozni fognak. Hát én őszintén szólva ma sem osztozom ebben a bizakodásban mivel kétlem, hogy a király, Khuen és Andrássy ugyanazt értsék kompromisszum alatt, és mert alig tudom elhinni, hogy Kossuthék elfogadhassák azt a felfogást, amelyet Schönbrunnban oly „határozottan" kifejtve találtam. Azok a hírek, amelyek a Justh-párt részéről hallatszanak, nem alkalmasak arra, hogy a béke kilátásait növeljék. Még ez elmúlt vasárnapon (17)

183 Holló cikke azt a látszatot keltette, hogy talán ezzel a párttal is meg lehet alkudni, addig már a tegnapi gyűlésen olyan beszédeket tartottak — főleg Justh és Batthyány — amelyek ha szószerint vétetnének, már eleve is kizárnák a lehetőségét annak, hogy itt hamarjában normális viszonyok létesüljenek. A hangnem még egy fokkal élesebb volt, mint eddig — egy pontban pedig még világosabb és határozottabb: a provizórikus jellegű létszámemelés beígérésében. Nem tudom, nem érkeztek-e újabb információk Bécsből, de kétségtelen, hogy a „kurucok" beszéde Bécsnek volt adresszálva, abban a reményben, hogy végre meghallgatásra talál az „egyedül okos" program. Mert hát csábító az a perspektíva, amit Justhék nyújtanak. A szükséges létszám gyors szállítása — minden nemzeti koncesszió nélkül — ennek fejében pedig egy olyan választói reform megalkotása, amely a trónörökös illetve a drabantok (Justh 1905. szeptember 3. „szemét nép") ízlésének és politikai programjának teljesen megfelelne. Nem csoda, hogy azok, akik ezt a szép portékát árulják, csodálkoznak azon, hogy a portékának eddig mégsem volt keletje. De Justhék nem esnek kétségbe,