Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
a szélső harc mellett nyilatkoztak, Kossuthék viszont harciasoknak hirdették magukat, de kibékíthető harcosoknak. Az este azt hittem, és ez is volt az általános felfogás, hogy a Kossuth-párt „nyilvános határozathozatala" mögött egy megállapodás is rejtőzik arra az esetre, ha a mai ülésen Khuen kielégítő felvilágosításokat ad. Ez azonban nem felelt meg a valóságnak, mivel Apponyi még nem tudott pártjával mindent tisztázni és még nem informálhatta őket a legújabb fordulatról. Andrássytól hallottam, hogy az alvezérek (Sághy, Barabás) okoznak nehézségeket, így különösen a „perrendtartási kérelem" felfüggesztését nehezményezik. A mai ülés 170 inkább kedvezett a béke további kialakulásának, mintsem rontott volna a helyzeten. Khuen nem terjesztett elő konkrét javaslatokat, hanem csak arra szorítkozott, hogy Apponyit és vele együtt pártját is megnyugtassa. Apponyi nagyon mérsékelt és előzékeny volt úgy hangban, mint tartalomban. Segített a kialakulásnak Justh tüzes, de üres beszéde is (amit majdnem egészében felolvasott), amely alatt nagyon élesen kidomborodott az ellentét a függetlenségi párt két szárnya között. Az ellenzék a mai beszéd megítélésében tényleg izoláltan hagyta Justhot és inkább mesterkélten, mint őszintén lelkesedő elvtársait. [...] A mai nap (február 23.) nem éppen kedvező kilátások mellett indult meg, dacára annak, hogy ma délutánra hívták egybe az „ellenzéki vezérek" értekezletét — Polónyi legújabb trükkje — és a Kossuth-pártnak legkésőbb holnap (szombat) reggelig állást kell foglalnia a béke vagy a harc ügyében. Délelőtt beszéltem Andrassyval és közöltem vele azt, hogy a perrendtartás 80. paragrafusának módosítása most nem remélhető. Beszélgetés közben azután felvetettem azt az eszmét, hogy talán a miniszterelnököt rá lehetne arra bírni, járuljon hozzá ahhoz, hogy annak idején a perrendtartás 80. par. visszautaltassék az igazságügyi bizottsághoz újabb átszövegezés megkísérlése céljából. Mivel úgy láttam, hogy Andrássy nem idegenkedik az eszméimtől, közöltem ezt Tiszával, majd Lukáccsal is, akik mindketten késznek nyilatkoztak a dolgot Khuennél megbeszélni. Egyben átadtam Tiszának a 80. par. átszövegezésére vonatkozó javaslatomat, hogy az majd annak idején esetleg felhasználható legyen. Utóbb arról értesültem, hogy Khuen belement a 80. par.-ra vonatkozó kombinációba. így eloszlatható lenne az ellenzék azon aggodalma, hogy a kormány abszolút merevséggel ragaszkodik a mai szöveg megváltoztathatatlans ágához. Itt igazán áll a „ki időt nyer, életet nyer", elvégre most csak a jószándékot kell dokumentálni. Ha azután a szándék lehetetlennek bizonyulna, úgy az Ígéretet nem kell megtartani. Ahogy a helyzet ma áll, fő a Kossuth-pártot az eddigi tárgyalásokban lehetőleg fogvatartani, mert ha a Kossuth-párt egyszer tényleg elkötelezve lesz, úgy a függetlenségi pártban ennek révén kitörendő testvérharcban a „nevető harmadik" szerepében mi leszünk. Ennek előszelét már most is érezhettük, hisz úgy Polónyi, mint Holló ugyancsak kíméletlenül bántak a „leszerelni kívánó" testvérekkel. Ezért találta ki Polónyi a függetlenségi pártok közös értekezletét, mert tudta azt, hogy a Justh-pártiak vehemenciájával szemben a Kossuth-pártnak nincs megállása. Ezt a veszélyt elkerülendő Kossuthék nem mentek bele a csapdába, hanem
