Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

akarja a „béke" anyagából kapcsolni, ami tényleg megkönnyítené a megegyezést a véderőjavalat tárgyában. Mindez persze még csak terv és eszme, de tekintettel arra, hogy ezek a tervek és eszmék 2 órával Khuen beszéde után keletkeztek, bíztató jel és amellett szól, hogy a mai ülésnek mégis megvolt a hatása és annak is, hogy a munkapárt oly szép számban jelent meg az ülésen, hogy lelkes bizalmával támogassa szeretett vezérét. (A mai ülésén 216 munkapárti képviselő volt jelen.) A ház egyébként Désy indítványára hétfőig (19) elnapolta üléseit, hogy mód adassék az ellenzéknek a további lépések megtételét higgadtan átgondolni. Az indítványhoz Justh is hozzájárult, bár hozzátette, hogy az ő pártja már teljesen tisztában van a miniszterelnöknek adandó válaszban, de szívesen ad meggondolási időt „küzdő elvtársainak". (Ezt a barátságos megszólítást inkább honorálták a justhisták, mint a kossuthisták.) Teljesen őszinteségre törekedvén megállapíthatom, hogy talán formailag Khuen beszéde nem volt a legügyesebb, helyesebben szólva azt, amit elmondott, nagyon is őszinte és keresetlen formában adta elő és nem törekedett túlságosan kedvességre. Például Wekerle az ő helyzetében mindenekelőtt nagy dicséretekkel halmozta volna el Apponyit, hazafiságát mint tündöklő erényt magasztalta volna, végül pedig a vívmányokról úgy beszélne, mint igen jelentős pontozatokról, és még azt is kiemelné, hogy semmi sem bizonyítja inkább a vívmányok értékét, mint az a körülmény, hogy az ellenzék követeléseinek csak egy része volt teljesen kielégíthető, s így senki sem vetheti az ellenzék kezére, hogy „kevéssel beérte". Khuen mindezekhez nem ért és ő úgy beszélt, mint ahogy gondolkodott és amint gondolkodik minden józan ember, ha politikailag nem elfogult. Az adott helyzetben azonban a túlságos őszinteség provokációnak látszott Apponyiék előtt és a Kossuth-pártban nagy visszatetszést szült a miniszterelnök „kíméletlensége", noha nem volt az. [...] A közvetítő szerepét nagy kitartással viszi Andrássy. Ma délután Khuennél volt és úgy látszik, a Kossuth-párttal való megállapodás létrejöhetne a fentebb érintett két ^határozati javaslat elfogadásával. Tegnap Lengyel Zoltán volt Khuennél. Ő most a feltétlen megbékélés híve és szerinte 16-an volnának a Kossuth-pártban olyanok, akik vele egyetértenek. Azt is mondotta Lengyel, hogy a Kossuth-párttal való megállapodás igen nagy hatással lenne Justhékra is, mert többen vannak ott is, kik sehogysem lelkesednek a „túlzott harcért". Ugyanezt az impressziót nyertem Beck Lajostól is, ki ma (17) reggel meglátogatott és bár a harcias hangulatról beszélt, de nagyon sóhajtozott e szomorú eshetőség felett. Éppen most beszéltem (távbeszélőn) Khuennél, aki holnap reggel 9 órára kéretett magához ,hogy az Andrássy-féle javaslatokat mégegyszer megbeszélje, mielőtt válaszát Andrassyval közölné. Én feltétlenül a javaslatok elfogadása mellett vagyok, nemcsak a béke kedvéért, de azért is, mivel e javaslatok elfogadását pártunk szempontjából is kívánatosnak és szükségesnek látom. [...] Ma ismét mintha habozna Khuen, ami nagy kár lenne, és ellentétben állna azzal a felfogással is, amelyet a minisztertanács febr. 9-én kifejezett, és amelyhez akkor Khuen is nagyon határozottan ragaszkodott. Remélem, hogy sike-