Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

Ma mindenesetre Khuen irányítja a politikát és ezért a mai (14.) napon tartott megbeszélésünkön — a házszabályok kezelését illetően — teljesen kihagytuk a kombinációnkból a „provizóriumot" és megbeszélésünk tárgyát a mai véderójavaslatok.letárgyalásának mikéntje képezte. (Lukács különben nem volt jelen). Kifejtett programomhoz mindenben hozzájárultak és teljes támogatásukról biztosítottak. Én is hangsúlyoztam, hogy amidőn a helyzet elveimmel ellentétes taktika igénybevételét tenné szükségessé, úgy abban a percben minden feltűnés és utógondolat nélkül átadom a helyemet, mert ambíciómat csak az képezi, hogy e nehéz helyzetben önzetlen kötelességtudással az országnak szolgálatot tegyek. Tisza nagyon lovagiasan nyilatkozott, teljesen megértettük egymást és ha igaz, hogy „clara pacta...boni amici"

168 úgy remélem, hogy tartós barátságunk alapjait megvetettük. Egyelőre mindenképpen az én taktikám fog érvényesülni. A párt magatartásában s elértem azt, hogy a provokatív fellépés helyett a céltudatos defenzióra fog szorítkozni. Február 15. Ma tartotta nagy beszédét Khuen a véderőjavaslat kapcsán, mégpedig zavartalanul. Beszéde 2 órán át tartott. Közvetlen és őszinte hangjával nagy hatást tett. Egy komoly és becsületes államférfiú megnyilatkozása volt e beszéd, amely csak azokat nem elégítette ki, akik nem szeretik a „póz nélkül való" igazságokat. Akik nem szeretik, ha frázis nélkül előadva kifejezésre jut a „nemzetinek" nevezett küzdelem tartalom nélkülisége. A munkapártban a hatás kitűnő volt és hiszem, hogy így lesz ez az ország higgadt közvéleményénél is. Nagyon szerencsés volt Khuen nyilatkozata a választói reformot illetőleg, bár mentes minden radikalizmustól, de határozottan demokratikus és progresszív irányzatú volt. Kielégíthette volna mindazokat, akik komolyan és tiszta szándékból akarják a választójog mielőbbi megvalósítását. A beszéd ezen része nagyon tetszett a Kossuth-pártnak is, míg az Apponyi-féle pontozatokra vonatkozó részében a beszéd polemikus hangja „sértette" Apponyi híveit és bántotta Andrássyt is, aki „elégedetlenségének" a beszéd befejeztével elég éles formában adott kifejezést. Mindent összevéve az volt az impresszióm, hogy a „béke" kilátásai a beszéd nyomán nem növekedtek. Mivel a béke lehetőségére már amúgy sem gondoltam, ez az impresszió nem nagy hatással volt rám. Annál inkább meglepett, hogy ebéd után félrehívott Andrássy, és közölte velem, azt hiszi hogy a béke Kossuthékkal megköthető lesz. Feltéve, ha a kormány két határozati javaslathoz hozzájárul. Az egyik az 1888. XVIII. tc. körülírása, a másik pedig az általánosság alapelvén felépítendő választói reformnak az év végéig való előterjesztésére vonatkozik, kapcsolatban a választások tisztaságának biztosítására vonatkozó intézkedésekkel. Tudtommal Khuen az ilyen határozati javaslatok elfogadásától nem zárkózik el, sőt hozzájárulását beszélgetéseink során már kilátásba helyezte. Nem hiszem, hogy ha csakugyan ezen fordulna meg a béke, ez legyőzhetetlen akadály lenne. A perrendtartásra vonatkozóan Andrássyt nem tehet kapacitálni, de most már odáig ment, hogy a perrrendtartás kérdését ki