Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

elhúzza? A miniszter erre azt a kijelentést tette, hogy az eddigi kontingenst sem nálunk, sem Ausztriában többé nem fogják kérni, mert ez ma már teljesen elégtelen, s mint ilyen fenntartása képtelenség. A hadseregnek már az idén okvetlenül kell a felemelt újoncjutalék. Az egyenesen ki van zárva, hogy az újoncok meg nem szavazása esetén a hadsereg olyan kisegítő eszközökhöz folyamodjék, mint pl. 1905-ben. [...] Úgy látom, hogy a nemzetet egy végzetes helyzet elé akarják állítani. Vagy meglessz a felemelt kontingens (alkotmányos úton idejekorán, legkésőbb július haváig), akkor rendben lesz minden, vagy nem lesz meg az alkotmányos hozzájárulás, mely esetben az ország alkotmány válság előtt állna, amely már az első percben messze túlszárnyalná azt a szituációt, amelyben a nemzet 1906 március havában volt. Pedig ne feledjük, hogy az áprilisi paktum szerzői azzal igazolták e tárgyi eredményében nulla paktumot, hogy nem lehetett az országot a fenyegető válság esetleg helyrehozhatatlan veszélyeinek kitenni. Most mégis nemcsak a gondolkodásra képtelen Justh, nemcsak a lelkiismeretlen Polónyi, de még a „bölcs" Andrássy Gyula is jónak látta a nemzetet ezen újabb és még sokkalta komolyabb válságba belekergetni! Ebben a nehéz szituációban kétszeresen érzem azt a nagy felelősséget, melyet ez idő szerint mint a ház elnöke viselek. Minden törekvésemet az fogja képezni, hogy tehetségem legjavának föláldozásával útját álljam a parlamenti rend újabb teljes felfordulásának. Nem az erőszakra gondolok, amelynek alkalmazása szerintem képtelenség, rám nézve azon felül erkölcsi lehetetlenség is. Hiszem és remélem, hogy céltudatos komolysággal és megfelelő élelmességgel meg lehet találni annak a harcnak a gyógyszerét, amely kizárólag a „hunczutságból", ki-és elmagyarázásból táplálkozik. Remélem továbbá, hogy az ellenzék komolyabb és politikailag erkölcsösebb részében meg fogom találni a visszhangot, feltéve, hogy a helyzetnek megfelelő méltó hangot magam is megtalálom. [...] Az utóbbi hetek alatt politikai életünkben érdekesebb mozzanat nem adta magát elő. A budget tárgyalása — amint azt gondoltam — hosszabb időt vesz igénybe, mintsem arra számítottunk. A kormány kényszerülve volt december 20-án egy rövid — egy hónapra szóló —indemnitási a háztól kérni. Az indemnitás könnyen ment át, így semmi akadálya sem lesz annak, hogy dec. 23-án karácsonyi szünidőnket megkezdhessük, mely előreláthatóan január 10- vagy 11-ig fog tartani. A szünet után még egyelőre békés napok következnek mindaddig, amíg a budget és az appropriáció

156 letárgyalva nem lesznek, ami körülbelül az év első hónapjával fog egybeesni. így a véderő majd csak február elején kerül napirendre és ekkor várható a politikai helyzet újabb kialakulása. Közben az év utolsó napjaiban (dec. 28—29.) delegácionális tárgyalások lesznek Bécsben, hogy a közös kormányra nézve is megszavazzák a költségvetési provisoriumot és a felhatalmazást. [...] A december 23-án kezdődő karácsonyi szünet első hetében a delegációk rövid ülésszakra gyűltek egybe Bécsben, hogy az 1912. év első hónapjaira a költségvetési provizóriumot megszavazzák. A delegációk legérdekesebb pontját Auffenberg új hadügyminiszter „bemutatkozása" képezte. A „bemutatkozás" nem valami fényesen sikerült, és a benyomás, amelyet Auffenberg keltett, nem volt kedvező. Pedig Auffenberg ennek éppen ellenkezőjére törekedett. A ma-