Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

harmadik személy jelölésével (Fabinyi Ferenc volt kir. tábl. elnök) közmeg­nyugvásra megoldják. Ámde itt látszik azután a felekezeti lóláb, amely Ger­liczy jelöltetését legalább az én szemembe antipatikussá teszi, mert Gerliczy, aki még 10 nappal ezelőtt nem akart jelöltetéséről még hallani sem, most egyszerre ragaszkodni kezdett kandidációjához és mindinkább beleélte magát a szegedi katolikusok vezéri szerepébe. Értesülésem szerint a kat. népszövetség is foglalkozott ügyével, és kiadta a jelszót, hogy Gerliczy megválasztását most már a kat. önérzet megköveteli, és erős a gyanúm arra nézve is, hogy új püs­pökünk, Glattfelder Gyula sem áll ettől a felekezeties politikától távol. [...] Elég az hozzá, hogy bár a választástól mindössze 6 nap választ el, nincs még Szegednek biztos jelöltje és könnyen megeshetik, legalábbis a Khuennél foly­tatott beszélgetésemből azt következtetem, hogy 14-én két jelölt fog egymással mérkőzni, egy liberális és egy klerikális (munkapárti). Éz a jelenség pedig Szeged annaleseiben nem valami örvendetes újítást fog képviselni. Őszintén szólva helyeseltem volna, ha a kormány felülemelkedve a szűkebb pártkere­teken felajánlotta volna Wekerle Sándornak ezt a mandátumot, akinek méltán nagy és fényes neve előtt hamar háttérbe szorultak volna a „kis emberek kicsi­nyes torzsalkodásai". Még egy időközi választásról, a csabairól kell említést tennem. Az Áchim András meggyilkoltatása miatt megüresedett kerületben jún. 2-án volt a vá­lasztás, amely alkalommal a demagóg-parasztpárt (Áchim osztálygyűlölettel megalapozott alkotása) mandátumhoz juttatta Kristóffy Józsefet. Sokat foglalkoztam már ezzel az úrral és megfogadtam, hogy többé nemigen fogok ebbe a hibába esni, most tehát csak azt jegyzem fel, hogy Kristóffy Áchim véres ingdarabjának talizmánja alatt jutott fanatikus és úrfaló parasztok gyű­lölködéséből ahhoz a „megtiszteltetéshez", melyhez első ízben (1896. okt.) épp azok a megyei kiskirályok kikunyerált és megszolgált kegye juttatta, akik ellen véli Kristóffy úr most „megváltói kivatását" betölthetni. Magára a nagy­politikára nézve Kristóffy megválasztása meglehetősen közömbös, nem azért, mintha az a program, amelyet most hirdet, az ország jövendő sorsára nézve közömbös lenne, de azért, mert Kristóffy úr sokkal kisebb annál, semhogy a politika küzdőterére állítva önmagában valami jelentőséget képviselhetne. [...] Egy embert, úgy hiszem, feszélyez ez a választás és ez Justh Gyula, aki tudva­levőleg legújabb politikai taktikája folyományaként időközben kibékült Kristóffyval, akinek egész eddigi életében legkérlelhetetlenebb ellenfele, mond­hatnám ellensége volt. A barátkozás az én szemem láttára, úgy hiszem még Justh Gyulának sem lesz valami kellemes. A szegedi választás — sok konfúzió és vívódás után végre is Gerliczy Ferenc győzelmével végződött (jún. 14.). [...] * Az osztrák választások (jún. 13.) eredménye nem kedvező a keresztény szocialista pártra, főleg Bécsben úgy látszik véget ért a magyarfaló (Lueger) párt uralma. Nem akarom ezáltal azt mondani, mintha a többi párt részéről

Next

/
Thumbnails
Contents