Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
valami nagy szimpátiára számíthatnánk (őszintén szólva ez Magyarországon sem tapasztalható), de bizonyos, hogy a „magyargyűlöletet" éppen a keresztényszocialista párt tette politikai programjává és ezért ennek a pártnak nagymérvű gyarapodása kétségtelenül csak megnehezítette volna az a viszonyt, amelynek „kezdése" amúgy is nagy fejtörést és „ügyességet" igényel. Tudvalevő, hogy főleg Lueger úgy szerette magát feltüntetni, mint a „császári ház" mindenre kész, de egyúttal „beavatott" szolgája, és amíg Ő élt, bizony napirenden voltak a durva sértések és támadások, amellyel Lueger a judeo-magyarokat illette. Hogy ennek a „korcsmai" politikának nálunk is megvolt a visszahatása, az csak természetes, úgy hogy az utóbbi évek kríziseiben nem kis szerepet játszott az az ellenszenv, mellyel a monarchia két állama egymás iránt viseltetett. Már pedig hogy a dualisztikus monarchia kifelé csakugyan imponáló és egységes legyen, ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy befelé a dualisztikus szellem érvényesüljön, ami viszont csak úgy lehetséges, ha az érdekek közösségének felismerésével a felek egymással szemben béketűréssel, jóindulattal és a kölcsönös jogok tiszteletben tartásával viseltetnek. A dualizmuson alapuló monarhia ellenségei nemcsak azok a kuruc magyarok, akik érzelmeikben még mindig 1849-ben élnek, hanem méginkább azok az osztrákok, akik éretlen és tapintatlan viselkedésükkel mindig eszünkbe juttatják, hogy bizony másként, mégpedig jobban lenne, ha 1849-ben sikerült volna a terjes szakadás biztosítása. És ha ezért a keresztényszocialista párt megerősödésében aggódva láttuk az osztrák bornírtság növekedő hatalmát, úgy az utolsó választások azt a reményt keltik, hogy a kijózanodás talán Ausztriában is útban van már. Felemlítendő még, hogy dacára az ált. és titkos választói jognak, a szociáldemokrata párt sem tudott lényeges előnyökhöz jutni, amit jó lesz figyelemre méltatni nálunk is azoknak, akik minduntalan az internacionális szocializmus fenyegető rémére hivatkoznak, hogy ezen veszély elleni honmentó' küzdelemre tömörítsék a „maradiság" lelkes, mert sokban érdekelt híveit. [...] A tegnapi (jún. 20.) osztrák pótválasztások a keresztényszocialista pártra nézve gyászos kimenetelűek voltak. Bécsben mindössze csak három keresztényszocialista képviselő jutott mandátumhoz, a vezérek (Weiskirchner, Gesenau, Lichtenstein hg, Pattai (volt ház elnök), Neumayer (pmester) valamennyien a „Platzon" maradtak, míg a mandátumok túlnyomó része a német szabadelvűeknek és részben a szociáldemokratáknak jutott. Alig elképzelhető változás ott, hol még 2 évvel ezelőtt Lueger volt a „bálványozott egyeduralkodó". Hosszú évek után ismét a szabadelvűek képezik a Reichsrath legnagyobb csoportját (106 mand.), úgyhogy a jövő Rrath elnöke is ebből a pártrészból lesz választandó. Reánk magyarokra ez az eredmény örvendetes, mivel a keresztényszocialista párt népszerűségének egy részét a legoktalanabb magyarfalásból merítette. A véderővita küszöbén (az erre vonatkozó javaslatokat május 23-án terjesztették elo) természetes nálunk az a kérdés, vajon e javaslatokkal szemben milyen állást fog elfoglalni az új Reichsrath. Én azt hiszem, hogy mivel a katonai javaslatok itt is ott is az állami (monarchiái) szükségnek felelnek meg, e javaslatok tárgyalása legfeljebb csak zajos vitákra vezethet, anélkül azonban, hogy ezen javaslatok bukásával számolni kellene. [...]