Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
Legújabban mint „műkritikus" szerepel Tisza és itt is a modernizmus benne találja legkérlelhetetlenebb ellenét. A vallási élet terén is mindinkább mint egy protestáns Prohászka szerepel, csakhogy több türelmetlenséggel és kevesebb filozófiával, mint Székesfehérvár nagynevű püspöke. Legutóbbi egyházi szereplése alkalmából Nyitrán pláne olyan nyilatkozatokat tett, amelyek félreértésekre szolgáltak alkalmul, és szükségessé tették, hogy Tisza az antiszemitizmus vádja ellen tiltakozzék. Egyszóval teljesen be fog válni az a jóslat, amelyet Tiszáról már hónapok előtt felállítottam, aminthogy egyéniségének nagy hatalmánál fogva benne kell látni a konzervatív, mégpedig türelmetlenül konzervatív tábor hivatott vezérét, ünneplendó' apostolát. Hát ez mind igazán szép, és senki sem veheti T.-tól rossznéven, hogy egész lekével azt az irányzatot szolgálja, melyet hazája és nemzete érdekében üdvösnek tart. Csakhogy tudtommal a Nemzeti Munkapárt nem mint konzervatív, hanem mint liberális párt alakult, amelynek programjában benn foglaltatik a többi között az általános választói jog megvalósítása is. Ezt a programpontot Tisza is elfogadta azzal, hogy csatlakozott ahhoz a párthoz, amely az ált. választói jog megvalósítását a közeli jovó' programjába felvette. Ha tehát Tiszának az a nézete, hogy a félig-meddig becsületesen és komolyan végrehajtott választói jog „nemzeti szerencsétlenséget" jelent, úgy tulajdonképp nem lehet helye egy pártban, amely az ált. választói jogot programjába felvette, feltehetően azzal a szándékkal, hogy becsületesen meg is valósítsa — mert ennél a kérdésnél azután csakugyan nem szabad a „népámítás" taktikáját űzni. Ha viszont a munkapártban azok volnának többségben (és ez nincs kizárva), akik a liberális-progresszív irányt helytelenítik, helyesebben: ha épp a párt többségének hangulata az, amely Tiszát konzervatív irányában megerősíti — úgy viszont nincs a pártban helyük azoknak, akik komoly meggyőződésükből kifolyólag ragaszkodnak a liberális (nem radikális) politikához és ennek szükséges exigenciáihoz. 109 Kötelességük, hogy a maguk zászlaját kivigyék abból a táborból, ahol ennek a tábornak becsülete foroghat kockán. Én sohasem űztem személyeskedő politikát akkor, amidőn pl. a Rakovszkyak az agrárok által képviselt ún. konzervatív politika ellen állást foglaltam, nekem egyéni meggyőződésemből ez az irányzat nem kell, függetlenül attól, vajon Tisza áll e az élén, v. pl. Rakovszky, vagy Zselénszky. [...] Monarchiánkra csakugyan elmondható, hogy „nulla dies sine cura". 110 Most, hogy Magyarországon rend van és még a katonai kérdésekben is kedvezőbben a kilátások, mint évek óta bármikor, most Ausztriában van a krízis, mely úgy látszik csakhamar a „Volk's parlament" feloszlatására fog vezetni. Nem lehet éppen állítani, hogy valamely speciális ok miatt vált akuttá a krízis, hisz Ausztria beléletében épp az a baj, hogy állandóan „látens" krízis van, s hogy a parlamentáris kormányzás ott csakugyan nem más, mint napról-napra terjedő megalkuvás a különböző népeket képviselő érdekcsoportokkal. Ha
