Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A honfoglalástól a tatárjárásig

Kendkud, Opus, Kupa, Bay és Ludylevscekura (?). Ugyancsak a Fehér-Körös közelében a> említett helyen lokalizálható: Solfoka, Susukevreu, Yciafukara, Lehudfoka, Chebafoka és Perafoka. (A terra szót magukba foglaló nevekről nem lehet pontosan eldönteni, hogy az oklevél kiállításának idején település nevét, vagy pusztán a tulajdonos nevét jelentik-e. (A -foka végű helynevek valamely ér és a főfolyó találkozásának a helyét jelentik. Általában nem településeket jelölnek. A Csák nembeli Miklós ispán birtokként tünt fel 1238-ban Fegel, amely feltehetően Gedős közelében feküdt.

47 Korszakunk utolsó helynévi adatai már a tatárjárás idejéből származnak. Rogerius szerint Nadabon (ma: Nádab, Románia) sok embert megöltek a tatárok. A három Pereg közül Györffy György szerint Kaszapereg (Kaszaper) lehetett az a hely, ahová a tatárok érkezésének a hírére hetven falu lakossága futott össze, amint ezt Rogerius Siralmas énekében leírja.

48 Ha gyűjtő munkánk összegzéseként a fellelt adatokat térképre vetítjük, az eddig is ismert eredményt kapjuk. A települések jobbára a folyók, vízfolyások közelében helyezkedtek el.

49 Az elfogadó't tétel érvényesülését talán túlságqsan jól is tükrözi a térkép, az igazolás mintha tökéletesen sikerült volna. Ellene Mező-Kopáncs, Szar, Basarág és Telki vidéke valamint Libec és Kondoros említésén kívül mindössze Rogerius Peregről és az oda futó hetven falu népéről fellelt adata szól. Pereg a Szárazér mellett feküdt, és bizonyára a körülötte lévő falvakból gyűltek ott össze a lakosok. Ha Rogerius hetven faluját kissé túlzottnak is tartjuk, azt biztosan igazolja elbeszélése, hogy a Körös—Tisza—Maros köznek a peremfolyóktól távol eső, belső területeit is lakták a XIII. század első felében. Nem valószínű ugyanis, hogy az ártéri, az ellenség elől az elrejtőzésre jobb búvóhelyet biztosító vidékről menekült volna a lakosság a nyílt mezőn épült Pereg faluba. Mielőtt azonban területünk település-struktúrája valósabb képének megrajzolása érdekében a régészet, főképp a terepbejárások eredményeit bevonnánk vizsgálódásaink körébe, adataink módot adnak néhány következtetés megtételére. A Körös—Tisza—Maros köz település-hálózatának hangsúlyosabb része — az írott források szerint — a folyók és vízfolyások valamint állóvizek mellett volt. Ezt nemcsak az ott elhelyezkedő települések nagyobb száma, hanem az is jelzi, hogy a központok is e tájékon találhatók. Békés, Arad, Csanád (ma: Cenadul mare, Románia), Csongrád és Szeged egyaránt a folyó partján állt. Nevük a többi településénél jóval többször előfordul az oklevelekben és egyéb írott forrásokban. Bár jól tudjuk: elsősorban igazgatási (egyházi és állami) centrumként működtek, Idrisi Csanádról és Csongrádról készített leírása alapján (Csanád...virágzó, szép és civilizált város. Csongrád nagy és virágzó