Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

Beköszöntő: Kristó Gyula

többet mondani annál, amire a más vizsgálati keretekkel dolgozó nem-regionális történetírás képes. A regionális történetírás (főleg amennyiben a makrorégióra irányul a vizsgálódás) közvetlen lépcsőfokot jelent az országos történelemhez. Nem vitás, a helytörténetírás mindegyik terméke adalék az országos történelemhez. Am az egyes falvak, városok történetének kutatása kapcsán elért eredmények (csak a legnagyobb fontossággal rendelkező városok jelentenek ez alól kivételt) mégis nagyon nehezen nyernek „bebocsátást" az országos történelem sáncai mögé. Ennek okai széles skálán mozognak: kezdve azon, hogy nem egy helytörténeti munka kevésbé szuverén alkotás egy ilyenfajta funkció (az országos történelem egy láncszeme) ellátásához, egészen addig, hogy mintha az országos történelem művelői sem részesítenék mindenkor az őket megilletőfigyelemben a hely történetírás termékeit. Egy falutörténettől az országos történetig vezető út nagyon áttételes, hosszadalmas. A regionális történelem lerövidíti ezt az utat, főleg a makrorégióra irányuló kutatások eredményei szinte közvetlen elő fokát jelentik az ország históriája megfelelő részének. A makrorégióban jobban kibonthatók azok az összefüggések, amelyek áttételek nélkül hasznosíthatók az országos történelemben, mint a helytörténetirás más, hagyományos keretei között. S van a regionális történetírásnak — sok egyéb más hasznán kívül — olyan előnye is, amely éppen a dél-alföldi tájon különlegesen fontos: ez pedig a vizsgálódás etnikai—nemzetiségi vonulatának kutatásában érhető tetten. Ezen a tájon ezer esztendeje él együtt a magyarság más etnikumokkal, nemzetiségekkel. Mint ismeretes, a honfoglalás korában a magyarokkal együtt nagy számú idegen népesség jött a Kárpát-medencébe, illetve a honfoglaló magyarság az ország számos pontján, így itt is talált idegen népességet. A XIII. században alapvetően a kunok megjelenése színezte az etnikai tablót. A XV—XVI. században mind jobban megközelítette a régiót a nyugat felé irányuló román terjeszkedés. A XVI. században a táj közel másfél évszázadra a török birodalom részévé vált. A XVIII. században szlovák, román, szerb és német betelepülők alakították ki a mai etnikai arculatot. A regionális történelem képes bemutatni az etnikumok és nemzetiségek együttélésének, kölcsönösen egymásra gyakorolt hatásának históriáját. Sem a természet, sem a történelem nem volt túlságosan kegyes e régióhoz. Évszázadok alatt emberfeletti munkát kellett elvégezniük az itt élő embereknek, hogy lecsapolják a mocsarakat, szabályozzák a rakoncátlan folyókat, eredményes harcot folytassanak a vadvizek ellen, megkössék a homokot stb. A közös munka eggyé forrasztotta a különböző nyelvet beszélő, de egyet akaró embereket. Azt sem kell eltagadnunk, hogy a történelemnek voltak olyan pillanatai, amikor