Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

Beköszöntő: Kristó Gyula

ezek az emberek nem egymás mellett, hanem egymással szemben álltak. Nem is lehet ezt csodálni, hiszen évszázadok óta embert próbáló történelem jutott osztályrészül ennek a tájnak. A XIII. századi tatárjárás talán az itteni síkvidéki tájon okozta a legnagyobb pusztításokat Magyarországon. A török uralom közel 150 éve végeztével aligha volt néptelenebb, elvadultabb táj széles e Kárpátmedencében, mint a miénk. Mert — engedje meg az Olvasó e helyütt a szubjektív hangvételt — ez a régió a miénk, az enyém. Mi, akik itt születtünk „ezen a tájon, az alföldi szép nagy rónaságon", tiszteljük és becsüljük szülőföldünket, a Duna a Tisza, a Maros, a Körösök mentét, meg a víztől távoli, napégette rónát, vizet elnyelő sivó homokjával és vendégmarasztaló sárrá dagadó jó fekete földjével egyetemben, s mi, akik megmaradtunk e táj ölelésében, akiket nem csábítottak el más országok, sem hazánk más tájai, e régió boldogulásáért munkálkodunk. A jelenjében élünk és a jövőért dolgozunk. Nem véletlen hát, ha kíváncsiak vagyunk múltjára, s még alaposabban ismerni akarjuk jelenét. Nem kételkedem, lesz sereg a dél-alföldi régió most induló sorozatának képzeletbeli zászlaja alatt, kötetekké fognak nemesülni a régió múltjára és jelenére vonatkozó (történeti, irodalmi, nyelvészeti, néprajzi, földrajzi, természettudományos, környezetvédelmi és még ki tudja, milyen címkével ellátható) kutatások. Induljon hát útjára e sorozat! Külön öröm, hogy mindjárt olyan munka jelenik meg elsőként benne, amely példát ad a regionális történeti kutatás művelésére. A településrend sok évszázados alakulását felvillantó dolgozatot vesz kézbe az Olvasó, amely mindenféle közigazgatási (mai ország- vagy megye-) határtól függetlenül a természeti földrajz által kijelölt területen végezte el vizsgálatát. Nekem meg — nézze el ismét az Olvasó a szubjektív hangot — további öröm, hogy e kötetnek hajdani iskolatársam és azóta is jó barátom, dr. Szabó Ferenc megyei múzeumigazgató a szerkesztője és egykori tanítványom, immáron hosszú ideje történészkollégám, dr. Blazovich László megyei levéltárigazgató a szerzője. Az egyik közülük ennek a tájnak a szülötte és neveltje, a másik az Alpok lábától jött ebbe a régióba. Együttműködésük és sok más barátom és kollégám együttműködése, a régióért való tevékenykedése jó bizonysága e táj embermegtartó erejének. Rájuk gondolva mondhatom ezt, szép jövő várhat — ha anyagi gátak nem akadályozzák — erre a sorozatra. Egy, sajnos, meg nem született dél-alföldi Tudományos Intézet nem hivatalos Évkönyvévé válhat. Szeretném, ha úgy lenne, és kívánom, hogy úgy legyen. Szeged 1985. október 18-án. KRISTÓ GYULA