Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A honfoglalástól a tatárjárásig

hajójukat, ott sietségükben a halászok rekeszeit bontották el, hogy idejében tovább haladhassanak.

80 A faúsztatásról, lápok, tutajok eresztéséről részletesen írt Bálint Sándor is.

81 A szegediek kiváltságát a fa úsztatására 1516. december 4-én adta II. Lajos király.

82 A Rétség hangsúlyosabb voltát a gazdaságban és ebbó'l következően a település-struktúrában még a száz évvel később készült pápai tizedjegyzékek is bizonyítják, amelyekben a vidékünkről pápai tizedet fizető plébánosokként általában a folyókhoz közelebb eső helységek papjait jegyezték fel.

83 A terepbejárások eredményei alapján megállapítható, a kétféle gazdálkodási forma igényeinek megfelelően különbségek mutatkoznak a földművelők és állattenyésztők települései között. Az előbbiek lakóhelyeinek, a falvaknak szerkezete inkább hasonlít a későbbi faluéhoz. A döntő súllyal szilaj-állattartással foglalkozók lazább szerkezetű, nagyobb kiterjedésű településeken éltek. Ennek a hipotézisnek valóságát természetesen több olyan falu régészeti feltárása igazolná, mint például Ecseré, amely a tatárjárás idején pusztult el, és tudjuk róla, hogy kenyérsütők, azaz földművesek lakták. Mindkét gazdálkodási ágban tevékenykedők létrehoztak szállásszerű, illetve apró, falumagokhoz hasonló telepeket is. A két gazdálkodási forma közül az állattenyésztésé, szilaj állattartásé volt az elsőség. Ezt bizonyítják Méri István kardoskuti és Kovalovszki Júlia Szarvas környéki ásatásainak eredményei.

84 Mindketten olyan falu maradványait tárták fel, amelynek lakói főként állattartó gazdálkodást folytattak, amint erre az állatcsontokból, a kiásott épületmaradványok elhelyezkedéséből és a talált használati tárgyakból következtettek. Eredményeik megerősítik a terepbejárások adataiból levont következtetéseinket. A Körös—Tisza—Maros köz településeinek összlakosságát tekintve — úgy véljük — elfogadható Györfly György számítása, amely szerint a népsűrűség négyzetkilométerenként 6 főben állapítható meg, és jóval az ország népesebb területeinek átlaga alatt volt. Kovalovszki Júlia, mivel a térképen feltüntetett minden települést mindig meglévőnek tart, és így végzi számításait, talán túloz, amikor 3,5—16 között népsűrűségről beszél.

85 Bár a tényleges lakosságszám megítélése, mivel nagyon ingatag adatokon álló becslésekkel lehetséges csak, igen eltérő eredményeket hozhat. Amint a fentiek mutatják, kutatásaink számos, az országos képhez hasonló és néhány eltérő eredményt is hoztak. Megállapítható: a Körös—Tisza—Maros köz település-szerkezete gazdaságának megfelelően egészségesen alakult ki és fejlődött a tatárjárás idejéig, amely jelentős törést okozott, és időben kitolta a vidéken a középkori település-hálózat teljes kialakulásának idejét.