Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A honfoglalástól a tatárjárásig

lokalizálhatok pontosan, mégis annyit megállapíthatunk, hogy az előzőekhez hasonló állapotot tükröznek. Ezek alapján óvatosan feltételezhetjük, hogy a folyók mellett a XI—XIII. században kialakult az egymást általában 4—5 kilométeres térközökkel követő faluk hálózata. Ehhez az állapothoz hasonló helyzet jött létre — más földrajzi feltételek között — a Makra aljában is. A folyóktól távolabb eső területek település-szerkezetének megítélésében, mielőtt állást foglalnánk, szükséges a régészeti terepbejárások eredményeinek felhasználása is. Az utóbbi 20—25 évben megszaporodó régészeti terepbejárások során számos olyan fontos adatot regisztráltak a kutatók, amelyek figyelembe vétele nélkül korunkban település-történeti tanulmányokat készíteni nem lehet. Bár a terepbejárások nem ölelik fel az ország egész területét, és — amint Jankovich B. Dénes összefoglalásában megállapítja

56 — a munkában részt vállalt régészek elképzeléseinek, céljainak különbözősége folytán az eredmények sem mindig teljesen azonosak és egyezőek, mégis több új tényezőre ráirányítják a figyelmet. A Körös—Tisza—Maros köz területén Kovalovszki Júlia Orosháza és Szentes határában, Galántha Márta, Vályi Katalin és társaik Hódmezővásárhely térségében, Horváth Ferenc a Makótól északkeletre eső vidéken, Jankovich B. Dénes pedig a volt szarvasi járás területén, amelynek nagyobb része vidékünkhöz tartozik, végeztek terepbejárást.

57 A munkájuk során készült leírások és térképek valamint Jankovich B. Dénesnek a terepbejárások országos eredményeit összegző írása alapján hasznos megállapításokat tehetünk a tárgyalt korszak település-történetére vonatkozóan. Az általunk vizsgált terület országhatárokon belül eső vidékének nagyobb részéről rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy a belőlük származó eredményeket — a Makraalja kivételével — a Körös—Tisza—Maros köz egészére kiterjeszthessük. Miután az elvégzett terepbejárások eredményeit rögzítő térképeket alaposan átnéztük, további tanulmányozás nélkül is két szembetűnő, az írásos forrásoktól eltérő tényt tapasztalunk. A térképek az okleveles anyag alapján is jól feltárható, mintegy reprezentatív adatfelvételt biztosító területeken Nagylak (ma: Nadlac, Románia) és Pécska (ma: Pecica, Románia) között, Arad környékén a Gyula és Székudvar (ma: Socodor, Románia) közötti vidéken talált településeknél jóval több középkori falut, illetve emberi tartózkodásra utaló telephelyet rögzítenek. Amíg az írásos anyag alapján alig következtethetünk az általunk tárgyalt vidék folyóktól távolabbi tájainak lakottságára, addig a régészek által készített térképek egyértelműen bizonyítják, hogy az ún. mezőségi részeken, pl. a Szárazér mellékén is számos település létezett. Vajon miként lehet a történeti és régészeti források első látásra egymásnak ellentmondó adatait valami-