Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A honfoglalástól a tatárjárásig

féle olyan egységbe hozni, amely alapján ismereteink tovább vihetők és mélyíthetők az általunk tárgyalt vidék Árpád-kori település-hálózatáról. Amint ismeretes, a jobbára oklevelekben fennmaradó helynevek egy adott időben a tulajdonjog biztosításának igénye révén kerültek megörökítésre írásos formában. A tulajdonjog optikáján át készült olyan pillanatfelvételek, amelyekből csak nagyon szerencsés esetben állítható össze egy kisebb terület település-hálózatának teljes képe. Egy adott vidéken általában több településsel kell számolnunk, mint amennyit a fennmaradt oklevelek által megőrzött adatok tartalmaznak. A terepbejárások eredményeit rögzítő térképek pedig mintegy több idősíkot vetítenek egymás mellé illetve egymásra, hiszen az összes honfoglalás-, Árpád- és a későbbi középkorban létezett települést egyszerre ábrázolják. Ezek jobbára megbízhatóan elkülöníthetők, ám egy-egy koron belül — a rendelkezésre álló módszerek hiányos volta miatt — a szerzők nem vállalkozhattak további részletesebb időbontásra, azaz annak meghatározására: vajon az illető települések az egész korszakban vagy annak csak egy részében álltak-e fenn. Mi úgy véljük, hogy az emlékeket, jobbára edénytöredékeket maguk után hagyott telepek jelentős része vidékünkön nem egy rész korszakon, az Árpád-koron, hanem pusztán néhány emberöltőn át állt fenn. Ebből következően egy adott időpontban, meghatározott területen az oklevelekben szereplőknél több, a topográfiai térképeken feltüntetetteknél kevesebb település létezett. Az országban végzett terepbejárások eredményeinek birtokában Jankovich B. Dénes az alábbi lakóhely típusokat figyelte meg az Árpád-korra vonatkozóan : nagy kiterjedésű, laza szerkezetű falu részei, szétszórt falucsírák és szállások (nyári szállások, pásztor szállások, nomád szállások) és falutelepülések. A volt szarvasi járásban a 483 lelőhely közül 109-et tart szállás jellegűnek, 55-öt (27 Árpád-kori és 28 Árpád-kori előzményre épült későközépkori) pedig faluszerűnek, a fennmaradókat nem kategorizálja.

58 Tapasztalatai szerint a fenti három típus egyes tagjai közül a szállások a folyó- vagy érpartokon hosszan elnyúlva, egymástól kis távolságra sorakoztak, vagy egy falu körül helyezkedtek el, vagy más településektől távol állva léteztek. Ha módszerét alkalmazva megvizsgáljuk a Hódmezővásárhely határában mintegy 15 km-es sugarú kör területén Galántha Márta, Vályi Katalin és társaik által feltárt 66 Árpád-kori telephely nyomot, az alábbiakat kapjuk eredményként. Mindenekelőtt fellelhetők a Jankovich által ismertetett településtípusok a vásárhelyi határban is. A szerzők 14 faluhelyet állapítottak meg. Az okleveles adatok alapján ez még néggyel (Dama, KÖrtvélyes, Szentkirály, Solt) bővíthető.

59 A többi az érpartokon sorakozó vagy a faluk körül, illetve