Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A honfoglalástól a tatárjárásig

ján fel kell tételeznünk azt, hogy a Körös—Tisza—Maros köz településszerkezetén ek sajátossága a népesebb településeknek az országosnál nagyobb száma az apróbbakhoz (2—10 család) viszonyítva. A rendkívül árnyaltan és körültekintó'en fogalmazó Szabó István és Maksay Ferenc is feltételezik ilyen típusú települések meglétét az olyan helyeken, ahol bó'séges földterület áll rendelkezésre a földművelő és állattenyésztő életforma gyakorlásához.

53 Szabó István és Maksay Ferenc tudóstársaik és saját kutatásaik alapján arra a megállapításra jutottak, hogy Magyarországon a X—XIII. században a 2—10 családból, házból álló apró települések sokasága jellemezte a magyar falurendszert. Mindazon területen létrejött az aprófalvak sokasága, sok helyen csak falumagok keletkeztek, ahol a megtelepedésre és a földművelésre alkalmas terület a megélhetést biztosította. A két szerző a sok apró település létrejöttét az ún. szétrajzással magyarázza, amely az egyes nemzetségek birtokos tagjainak életforma váltásával és önálló földműves gazdaságuk (praedium) létrehozásával járt együtt,

54 A széttelepülést mo iváló tényezők meglétét szegényes forrásanyagunkban hiába keresnénk, ezért a hipotézis mellett illetve ellene érveket aligha tudunk felhozni. Mindenesetre Szabó István és Maksay Ferenc elgondolását erősítik az egyes határjárások azon esetei, amikor, mint például II. Andrásnak Csák Miklós számára adott 1232-ben keletkezett oklevelében,

55 határjelként egy bizonyos ember földjét jelölik meg, pl. Bug földje, Izsák földje stb. Mindamellett újra hangsúlyozzuk: nem feltétlenül minden esetben takarnak települést az efféle elnevezések. Az aprófalvak világát négy, már tárgyalt oklevél adatai alapján vizsgálhatjuk. Közülük kettő, az aradi káptalan számára adott 1202—3-ban keletkezett adománylevél és Boleszló váci püspök 1214-ben tett adományát magában foglaló, hamisnak ítélt oklevél területünkre vonatkozó adatait lokalizálási nehézségek miatt csak részben hasznosíthatjuk. Az aradi káptalan 1177-es és Csák Miklós 1232-es oklevelében viszont pontosan meghatározható, a térképen elhelyezhető helynevekkel találkozunk. Az aradi káptalan birtokai közül Abád, Cemperlaka, Milona, Ség és az Ösztövérdi rév a Maros mellett, Aradtól nyugatra egy öt kilométeres körön belül voltak találhatók. Ugyancsak hasonló nagyságú területen belül feküdt a Nagylak és Pécska közötti vidéken Csák Miklós Maros menti birtokainak (Bő, Cuca, Lába, Serjén, Telki, Timár) egy része. Végeredményben hasonló képre következtethetünk Boleszló püspök 1214-ből származó, hamisnak ítélt adománylevélből is a Makra alja településviszonyait illetően, bár az oklevélben szereplő helynevek: Septil, Her, Herczog, Humovzov, Boglozov, Zemendy, Mechlen, Makrafarka, Berugveg és Masar közel sem