Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)
III. A régió mezővárosai
azok korlátait. Módszerül jelen esetben is a szakirodalom által kikristályosított szempontokat alkalmazzuk. A középkori Szentandrás a Hármas-Körös bal partján állt, helyén ma Békésszentandrás egy része terül el. Már a tatárjárás előtt létezett, mert 1297-ben Szentmiklós és Fejéregyház határjárásakor lakatlan volt, csak még álló templomáról emlékeztek meg." A XIV. század során az Uzvásári család birtokolta az 1378-ban is üres településhelyet. 100 1391-ben Csaud-i Ördög Miklós, János és István vámjogot kaptak Szentandráson. 101 1436-ban Hunyadi Jánosnak adományozta Zsigmond király. Ekkor a hozzá tartozó uradalomhoz rajta kívül két település, Csabacsűd és Szentetornya valamint 11 puszta: Apácaegyház, Csorvás, Gádoros, Gellértegyháza, Kupa, Lábasegjház, Libeszegegyháza, Ötszögűegyház, Tompa, Tőkemonostora és Zeleméres tartozott. 102 Amikor V. László király 1456-ban a jobbára a Körös—Tisza—Maros közén fekvő birtokaira Hunyadi Jánosnak új adományt adott, a szentandrási uradalom tartozékai a fentiekkel azonosak voltak. Ez az állandóság arra enged következtetni, hogy az uradalmat már korábban mint 1436 szervezték meg, akkor már hosszabb ideje meglévő állapotában került az oklevélbe. Szentandrásnak, amely hosszabb ideig egy kisebb uradalom központja volt, növekedett a lakossága, gyarapodott gazdagsága. Neve ezért jelent meg oppidumként 1463-ban. A gazdatisztek ekkor Temesközy János, Varjasi János és Csirái Benedek voltak. 103 Az uradalmat ebben az évben Mátyás király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta. 104 A későbbiekben, egészen a település pusztulásáig birtokadományozások, viták és hatalmaskodások során többször hallunk Szentandrásról, de belső életére vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal. 105 Bár a szentandrási uradalom fokozatosan felbomlott, a település a környező lakott helyek között megőrizte vezető szerepét, igaz, amint a rá vonatkozó adathiányból is kitűnik, inkább falu, mint mezőváros állapotban. Szentpál a középkori Arad megyében a Szárazér jobb és a Szentpáli-ér bal oldalán állott. Templomáról 1222-ben a Váradi Regestrumban tettek említést, plébániáját pedig a pápai tizedjegyzékekben örökítették meg. 106 1471-ben a Szeri Pósafi család sződi uradalmához tartozó mezővárosként sorolja fel az oklevél, ekkor feltehetően uradalmi alközpont lehetett. 107 Tartozékait nem említi az oklevél, ebből következően nagy kiterjedésű, pusztákra szabdalt határa tartozott csak hozzá. 1500-ban a Szeri Pósák birtokai egy részének örökébe lépett Országhok kezén találjuk a szedi kastély tartozékaként. 108 Szentpál a Körös—Tisza—Maros köz településekben szegény Szárazér melléki területén feküdt a körülötte lévő hatalmas, tágas földterületek között, amelyeknek, mint említettük központja lehetett, tehát annak köszönhette jelentőségét,
