Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

hogy ritkán lakott területen, nagyobb központoktól távol feküdt. A possessiooppidumok legalsó kategóriájába tartozott, inkább nagy falu volt mint mezőváros, ám valamiféle vonzáskörzetet alakított ki maga körül, és ennek köszönhette kiemelkedését környezetébó'l. A Szárazéren folytatott vízi közlekedésre nem találtunk adatokat. Nem véletlenül, hiszen nevébó'l következően voltak olyan időszakok, amikor (főképp nyáron vagy kora ősszel) kiszáradt. Mégis egymást követték mellette a települések, és Szentpálhoz hasonlóan nem egy környéke központja lett. Kaszapereg, Kovácsháza és Torony közül az előbbi kettő történetét vizsgáljuk meg. Kaszaper középkori elődje a Szárazér partján a mai falutól kissé távolabb esett, a templomdomb környékén terült el. Már a tatárjárás előtt vidékén valamiféle központi szerepet játszott, hiszen Rogerius említett adata szerint hetven falu népessége futott ide össze, hogy a tatárok elől a templom falai között oltalmat keressen. A mongol pusztítás után több mint 200 év múlva, 1450-ben említették nevét újra a források a hódvásárhelyi uradalom részeként.

109 Hunyadi János birtokszervező munkája során Kasza Márton itteni részét 200 forintért vette meg. Ezzel feltehetően az egész falu az övé lett. Az adat egyúttal értesít arról, hogy a Kaszák már korábban is birtokolták a települést.

110 1456-ban Hunyadi János V. László királytól új adománylevelet kapott rá több más vidékünkre eső területtel együtt.

111 Nem sokáig maradt azonban a Hunyadiak birtoka, Mátyás király 1463. február 1-én palotamesterének, Kállay Pálnak adományozta.

112 Számunkra azért fontos ez a változás, mert az adománylevélben a király, a korábbi tulajdonos oppidumnak nevezte a települést. Ebből lehet arra következtetni, hogy a hosszú múltra visszatekintő település valamiféle, az átlagos faluénál fontosabb szerepet játszott ura számára, bár fejlődési lehetőségeinek korlátait jól mutatja, hogy az új tulajdonos, amikor a település áthelyezését kérte Külső-Szolnok megyébe, már possessionak nevezte.

113 így hívták a későbbiekben is, sorsa pedig a környező falvakéval osztozott.

114 Kovácsháza, amely a Szárazér jobb partján feküdt a mai Mezőkovácsházától délre, csak 1463-ban jelent meg a forrásokban, amikor Maróthi Lajost és Mátyust beiktatták Kunágota birtokába. Birtokosa 1469-ben, amint a kovácsházi jobbágyok kaszaperegi hatalmaskodásából értesülünk, Szentdemeteri Besenyei Benedek volt. Kovácsháza 1489-ben tűnt fel mezővárosként, a Eessenyeiek kastélyt is építettek itt, és már 1508-ban kovácsházi előnévvel szerepeltek, amikor a birtokot visszaváltották Dóczi Imrétől. Kovácsháza későbbi története hasonlóan alakult a többi Szárazér-rrelléki településéhez.

115 Donáttornya Szentestől nem messze a Kórógy partján állt. A Székesei Herczegek már említett, 1446-ban keletkezett oklevelében, a hódvásárhelyi