Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

A Márciusi Front makói nagygyűlése márfelvetette a párttá szeverzódés gondolatát, de erre csak a megváltozott nemzetközi és elsősorban hazai viszonyok hatására került sor. A Márciusi Fronton belüli ellentétek 1938 tavaszára a mozgalom felbomlásához vezettek. A radikális szárny képviselői — Erdei Ferenc, Veres Péter, Darvas József, Szabó Pál és mások — 1939. június 29-én megalakították Makón a Nemzeti Parasztpártot, amely a demokratikus pártok későbbi népfront-jellegű összefogásának egyik jelentős tagja lesz. Makó társadalmi-politikai élete ismét megfelelő és méltó helyszint adott egy országos jelentőségű politikai lépésnek. „Péter-Pál napján az ország minden részéből fiatal parasztemberek gyűltek össze Makón, baráti vacsorára, hogy megbeszéljék a parasztság jövőbeni sorsát, magatartását és egy negyvennyolcas parasztpárt megalakítását. Mi a magunk részéről a legteljesebb mértékben helyeseljük a makói találkozót, elmegyünk, és hisszük, hogy onnan egy új, nagy parasztpárt gondolata fog szétáradni az országban." Ezt írtuk múlt számunk vezércikkében, s most, Péter-Pál után, számot akarunk adni mindazoknak, akik az országban szerte várják és sürgetik egy átfogó parasztmegmozdulás elindulását — számot akarunk nekik adni arról, hogy mi történt az elmúlt hét alatt cselekedet irányában. De számot akarunk adni magunknak is, akik a parasztság nagy tömegeinek összefogásában és kiállásában látjuk a jobb magyar jövendő legbiztosabb zálogát, hogy lássuk: hol tart ez a megmozdulás, és milyen feladatokat kell vállalni nekünk is. A Makóra összehívott értekezlet az utolsó pillanatban felmerült közigazgatási akadályok miatt elmaradt — ez azonban csak annyit jelent, hogy az oda meghívott parasztvezetők és népi írók egyelőre nem dokumentálhatták közös kiállásukkal a közvélemény felé is azt, hogy megtalálták egymást, és immár együtt is maradnak, elválaszthatatlanul, egy magyar célú parasztmozgalom megteremtésének a szándékával. Ez a jelképes kiállás elmaradt — a munka azonban folyik tovább. Már készül a megalakuló parasztpárt részletes programja, és rövid időn belül meg fog indulni a párt szervezkedése is teljesen alkotmányos és demokratikus formák között. Szerettük volna, ha ezt az indulást megelőzi egy demonstratív kiállás, aminek a makói találkozó készült, azonban azt tartjuk, hogy a legszebb és legnagyobb demonstráció mégis a munka, a cselekvés, a tett. Péter-Pál napja azonban mégsem maradt számunkra minden tanulság és biztatás nélkül. Azok a parasztvezetők és írók, akik későn értesültek a találkozó elmaradásáról és lementek Makóra, egy motoros kompon baráti kirándulást tettek a Maroson. Néhány órán keresztül együtt voltak, egy rozzant „bárkán" a vízen, hogy megismerjék egymást, egymás gondolatait — s az ország legkülönbözőbb vidéke-