Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

IV. Munkásviszonyok A mezőgazdasági munkások helyzete általában kielégítőnek mondható. Március hó folyamán Szentesről, Csongrádról, Szegvárról és Mindszentről huzamosabb ideig tartó kubikmunkára 203 munkás szállíttatott ki Németországba, akik a vett értesítés szerint, helyzetükkel meg vannak elégedve. A Németországba, főként cukorrépa munkára kiszállítandó munkások létszáma 700 főben állapíttatott meg. — Ezek a munkások már kiválogattattak, egészségileg megvizsgáltattak és rövid időn belül útbaindíttatnak. Reméljük, hogy ezek a derék munkásaink megtalálják a németországi munkában számításukat. Alapos a reményünk, hogy jóravaló kubikos-munkásainkat az országszerte meginduló kubikmunkára való tekintettel, el tudjuk helyezni és egyetlen kubikmunkásunk sem marad munka nélkül. Más a helyzet a kisiparosokat és az ipari munkásokat illetőleg. A kézműves iparosság a vármegye egész területén már mintegy évtized óta a lehető legsúlyosabb gazdasági, anyagi és szociális viszonyok között él. Ennek legfőbb oka a munkaalkalmak katasztrofális méretű hiányára vezethető vissza. A kézműves ipar általában olyan természetű, hogy ennek forgalma és teljesítménye teljes egészében a fogyasztó közönségtől függ. Ha a fogyasztó közönség vásárlóés fogyasztóképes, akkor a kézművesipar terén fellendülés tapasztalható, ellenkező esetben az iparosság helyzete nagyon nehéz. A munkanélküliség az egyes iparágak nagy részénél mutatkozik, azonban kihatásaiban talán nem annyira súlyos, mint az építőiparnál. Ez ugyanis a vele kapcsolatos iparok, az asztalos, lakatos, szobafestő, szerelő, bádogos stb. ipar révén, mintegy 8—10 iparágat foglalkoztat, de emellett az ipari napszámosok továbbá a földmunkások, fuvarosok, téglagyártók, fatelepek munkásainak helyzete is szorosan összefügg az építőiparosokéval. Magában Szentes városban az építőiparból mintegy 300 iparos él, kétszer annyi segéddel és körülbelül 200—300 napszámossal, eszerint tehát ezeknek, valamint az általuk eltartott családtagoknak száma mintegy 3000—4000 lélekre tehető. Az utóbbi években középítkezések itt egyáltalában nem voltak, most van kilátás arra, hogy közvágóhíd, gazdasági iskola, csendőrlaktanya építtetik, a kórháznál is történnek bizonyos építkezések. — Magánépítkezés alig volt és az előjelekből ítélve, az idén is alig lesz. Ugyanez, sőt talán még rosszabb a helyzet Csongrádon, valamint a vármegye községeiben is, mert középítkezésekre kilátás ezeken a helyeken nincs. Reményünk van azonban arra, hogy a Kárpátaljának visszacsatolása következtében az építő faanyagok terén mutatkozó nagy drágaság az onnan bekerülő olcsó faanyagok folytán megszűnik és így az építkezések megkezdődnek. De nemcsak az építőipari ágakban, hanem egyéb szakmákban is ugyanez a helyzet. Azok a szabók, lábbeli készítők és szíjgyártók, akik a honvédségi beruházások során közmunkákhoz jutottak, jelentős támogatásban részesültek. — Egyes