Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

betanítva, hogyha először elvezetik oda, ahova a földet kell hordani, másodszor már magától megy oda. A töltenivaló földet nagyobb távolságra csakis csupa kordésokkal hordatták, haladósabb volt a munka így. A kubikos mesterség apáról fiúra szállott. Kiss LAJOS: A kubikos — 1934. In: Kiss LAJOS: A szegény emberek élete. Bp. 1981, Gondola K. I. k. 168—187. p. Megjelent források: 1. Csm. Munk. Mozg. Vál. Dok. 1919—1944. 82., 197., 317. dok. Irodalom: Í.Kiss LAJOS: A szegény emberek élete. I—II. k. Bp. 1981. Gondolat K. 377., 465. p. 2. BALASSA IVÁN—ORTUTAY GYULA: Magyar Néprajz. Bp. 1979, Corvina K. 75—78. p. 3. ERDEI FERENC: A makói parasztság társadalomrajza. In: Erdei Ferenc összegyűjtött művei a magyar társadalomról Bp. 1980, Akadémiai K. 402. p. 4. KATONA IMRE: A magyar kubikosok élete. Bp. 1957, Hazafias Népfront. 128. p. 5 BORBÁS LAJOS: Közkatonák Bp. 1972, Táncsics K. 341. p. 6. BÁLINT SÁNDOR: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete I—III. k. Szeged 1977—1980, Móra Ferenc Múzeum. 627; 420 ; 952. p. Mutatók, 1983, 145. p. 11 A két világháború között Csanád—Arad—Torontál k. e. e. vármegye és egyben Dél-Magyarország egyik legjelentősebb mezőgazdasági terméke a hagyma. A búza és a kukorica után a legnagyobb területen termelték. Makón évente 3000 kh, az egész körzetben pedig 5000 kh föld volt beültetve hagymával. E területnek kb. 5%-a okhagyma, a többi vöröshagyma. A makói hagymakörzetben csak a vörös- és az fokhagymát termesztették nagyban. A termés 75—80%-a mindig külföldre ment s csak 20—25%-a került a budapesti és a vidéki nagyvárosi piacokra. Makón és a hagymatermelő körzetben évente kb 5000 vagon vörös- és kb 200 vagon fokhagyma termett. Makó hagymája minden versenyt legyőző kiváló minőségét elsősorban a hagymatermesztésre különösen alkalmas földjének köszönhette. A vöröshagyma ugyanis a lösz, a fokhagyma a réti anyagtalajt kedveli elsősorban. Makó éghajlata is kiválóan alkalmas a hagymatermesztésre. A világhírnév megalapozásban szerepe volt még a megfelelő fajta kiválasztásának és a makói nép nemzedékeken át öröklött kertészeti tudásának, valamint a közlekedési, kereskedelmi és világpiaci viszonyoknak, de legfőképpen a kétéves vagy dughagymás termesztési módnak. Ez a termesztés egy jellegzetes formája, amely a termesztésre gyakorolt hatáson kívül azért is volt fontos, mert így 3—4 héttel hamarabb került a makói hagyma az európai piacra, mint az egyéves termesztésű nyugati és a sok déli hagyma. Az első év tavaszán a finoman megmunkált porhanyós földbe maghozó, fajtaazonos nagyhagymákat ültetett el a makói hagymás. Ezek még ugyanabban az évben magot hoztak, amit a második évben sűrűn elvetett. Ebből augusztus végére a rendszeresen beálló nyári szárazság és táplálékhiány hatására mogyoró- (zsiga), dió- (másodrendű és elsőrendű), de legföljebb tojásnagyságú (parázs-), aprós(dug-) hagymák fejlődtek ki. Ezeket hagymakaparóval és hagymaásóvalfölkaparták